KomolyZene

Milij Alekszejevics Balakirev (1837-1910): Islamey - keleti fantázia Balakirev zongoraművei már címükkel elárulják az irányt, amelyet szerzőjük követett, a zeneszerzőt, aki hatott rá: mazurkáinak, scherzóinak, noktürnjeinek és keringőinek sora éppúgy Chopin példájára utal, mint b-moll szonátája, tarantellája vagy berceuse-e. Novellette és Phantasiestück című kompozíciója Schumann, spanyol témájú zongoradarabjai, valamint más szerzők műveire írt virtuóz parafrázisai Liszt hatását mutatják. Islamey című kompozícióját 1869-ben írta, Nyikolaj Rubinsteinnek ajánlotta, aki ugyanazon évben Pétervárott bemutatta. A darabot szerzője vázlatnak szánta ahhoz a szimfonikus költeményhez, amelyet   Lermontov,   Tamara című művéből írt az 1867-82-es években.   A szinte megoldhatatlan technikai problémák - maga Balakirev sem vállalkozott a mű előadására - a zongoraművészek körében oly hírhedtté tették ezt a darabot, hogy csak nagy ritkán vállalkozik valaki a megszólaltatásá...

Edvard Grieg (1843-1907): a-moll zongoraverseny, op.16 Grieg azok közé a zeneszerzők közé tartozik, akik romantikus nemzeti hangjukkal, népi dallamossággal és kifejezésük spontán őszinteségével hívták fel a világ figyelmét hazájuk zenekultúrájára; európai iskolázottságuknál és fölényes technikai felkészültségüknél fogva viszont ők maguk átvették népük számára a klasszikus zene nemes hagyományait. Grieg zenéjének nagy példaképei Schumann és Liszt, az 1868-ban írott a-moll zongoraversenyre is feltűnően hatottak, e hatások mellett azonban e műben is megmutatkozik a norvég komponista sajátos dallamvilágának és finom költészetének egyéni jellege. Az első tétel felismerhetően Schumann hasonló hangnemű zongorakoncertjének jegyében indul, virtuóz zongorakadenciával. Sajátosan egyéni azonban a témák arculata, zenekaron való bemutatása, míg a kor nagyszabású romantikus zongorastílusa a szólóhangszer bravúros meneteiben - kiváltképpen a tételt berekesztő nagy szólóban jut kifejezésre....

Manuel de Falla (1876-1946): A bűvös szerelem - táncjáték A   Martinez Sierra   szövegkönyvére írott táncjáték andalúziai legenda nyomán keletkezett. 1915-ben mutatták be Madridban. A művet de Falla   Pastoa Imperio   kérésére komponálta, aki reprezentatív énekes-táncos szerepet kért tőle. A bemutatón a zeneszerző nyomtatott programja a következőket tartalmazta: "A zeneszerző, akinek vonzódása a honi népzenéhez közismert, úgy vélte, lehetetlenség volna valódi cigánymuzsikát írnia anélkül, hogy a hangszeres táncok mellett ne szólaltassa meg a cigányok legjellegzetesebb művészetét - dalaikat. Mindamellett nem eredeti dallamokat alkalmazott. Valamennyi dal saját leleményéből származik, és annál nagyobb dicsőségére válik az a körülmény, hogy ezeket csaknem lehetetlen megkülönböztetni az eredeti népi anyagtól. A történet Candelas és Carmelo szerelméről szól, melyet Candelas elhalt férjének szelleme próbál megzavarni. Candelas, ismerve az elhunyt csélcsap term...

Liszt Ferenc (1811-1886): Haláltánc (Totentanz) Bár ennek a zongoraversenynek népszerűsége nem éri el az Esz-dúr és A-dúr művekét, nemcsak művészi értékével múlja felül amazokat, hanem zenetörténeti látóköre is szélesebb: ez nyúlik vissza a régebbi múltba, és ez mutat a távolabbi jövőbe. A múlt: a gregorián dallamvilág, amelyet a  Dies Irae  témájával felelevenít. A jövő: Bartók zenéje, amelyet a kései Liszt stílusának érdessége, kérlelhetetlensége, a "macabre" és "obstiné" csárdások keserű hangja készít elő. Nem véletlen, hogy a zongoraművész Bartók egyik emlékezetes produkciója éppen a Haláltánc volt. A művet a pisai temető falfestménye „A halál diadala” ihlette. Liszt ezen is évekig dolgozott: az elgondolás már 1838-ban felmerült benne, a mű első verziója 1849-ben készült el. Utóbb ezt kétízben is átírta: 1853-ban és 1859-ben. A bemutatón  Hans von Bülow  játszotta a zongoraszólamot, 1865 áprilisában, Hágában. Neki szól a mű ajánlása is. ...

Csajkovszkij: Rómeó és Júlia - nyitányfantázia Csajkovszkij néhány évvel konzervatóriumi tanulmányainak befejezése után, egy pétervári látogatása alkalmával megismerkedett azokkal a fiatal művészekkel, akik az orosz nemzeti megújításában látták munkásságuk célját. Közülük különösen két zeneszerző,   Balakirev   és   Rimszkij-Korszakov , valamint   Sztaszov , esztéta és műbíráló tett rá mély benyomást. A velük való kapcsolat Csajkovszkij munkásságára is kihatott. E barátság jegyében születtek meg a hetvenes évek alkotásai, az ukrán népdal nyomán írt   II. szimfónia , a Shakespeare   Vihar -jára írt fantázia és a   Rómeó és Júlia   című nyitányfantázia. Ez utóbbi komponálására Balakirev ösztönözte Csajkovszkijt, és a mű ajánlása is neki szól. A nyitányfantázia első verziója 1869-ből való, a következő évben, illetve 1880-ban Csajkovszkij még két ízben átdolgozta a művet. A zene nem követi pontosan Shakespeare tragédiájának cselekményét, c...

Liszt Ferenc (1811-1886): Paganini-etűdök 1831 március 9-én hallotta Liszt először Paganinit, aki a párizsi Operában adott hangversenyt. Ez az élmény egész további alkotására nézve döntő hatású volt. Liszt, a zongoravirtuóz a hangszer addig elképzelhető összes játéklehetőségét megvalósította már; Paganini játéka felhívta a figyelmét a hegedű technikájára, amely bizonyos vonatkozásaiban zongorára is alkalmazhatónak tűnt. Hét teljes éven át tanulmányozta Paganini szólóhegedűre írt capriccióit, míg   Études d'execution transcendante d'après Paganini   című sorozatával elkészült. Utóbb - ugyancsak 1851-ben - ezeket a darabokat is átdolgozta, a korábbi változatoknál könnyebb formában. A sorozatot Clara Schumann-nak ajánlotta. 1. g-moll. Az 1838-as kiadásban Liszt közölte Schumann átiratát ugyanerről a tanulmányról (Schumann Paganini-etűdjei, op. 3. jelzéssel, 1832-ben keletkeztek). A bal kéz tremoló-tanulmánya. (az eredeti Paganini művek hallhatóak itt, Liszt által írt mű ...

Franz Schubert (1797-1828): a-moll szonáta ("Arpeggione") Az arpeggione J. G. Stauffer bécsi hangszerkészítő találmányaként került forgalomba az 1820-as években: a viola da gamba módosított formája volt, amelyet vonós gitárnak is neveztek. E hathúros hangszer egy ideig nagy népszerűségnek örvendett, és Vincenz Schuster gordonkaművész lelkes propagandát fejtett ki elterjedése érdekében. Schuster megrendelésére írta Schubert 1824 novemberében zongorára és arpeggionéra az a-moll szonátát, amit napjainkban a brácsa-és gordonkaművészek műsorain gyakran hallhatunk, a tiszavirág életű vonósgitárt e hagyományos vonóshangszerekkel helyettesítve. A kompozíció alkalmi jellegének - és talán a hamarjában divatba jött új hangszer iránt táplált mérsékelt bizalmának - megfelelően Schubert nem törekedett többre, mint tetszetős darab írására. Ennek következtében a mű sem egészében, sem az egyes tételek kidolgozása tekintetében nem nagyigényű, különösen nem az a zongora szólama, h...