KomolyZene

Liszt Ferenc (1811-1886): Haláltánc (Totentanz) Bár ennek a zongoraversenynek népszerűsége nem éri el az Esz-dúr és A-dúr művekét, nemcsak művészi értékével múlja felül amazokat, hanem zenetörténeti látóköre is szélesebb: ez nyúlik vissza a régebbi múltba, és ez mutat a távolabbi jövőbe. A múlt: a gregorián dallamvilág, amelyet a  Dies Irae  témájával felelevenít. A jövő: Bartók zenéje, amelyet a kései Liszt stílusának érdessége, kérlelhetetlensége, a "macabre" és "obstiné" csárdások keserű hangja készít elő. Nem véletlen, hogy a zongoraművész Bartók egyik emlékezetes produkciója éppen a Haláltánc volt. A művet a pisai temető falfestménye „A halál diadala” ihlette. Liszt ezen is évekig dolgozott: az elgondolás már 1838-ban felmerült benne, a mű első verziója 1849-ben készült el. Utóbb ezt kétízben is átírta: 1853-ban és 1859-ben. A bemutatón  Hans von Bülow  játszotta a zongoraszólamot, 1865 áprilisában, Hágában. Neki szól a mű ajánlása is.

Csajkovszkij: Rómeó és Júlia - nyitányfantázia Csajkovszkij néhány évvel konzervatóriumi tanulmányainak befejezése után, egy pétervári látogatása alkalmával megismerkedett azokkal a fiatal művészekkel, akik az orosz nemzeti megújításában látták munkásságuk célját. Közülük különösen két zeneszerző,   Balakirev   és   Rimszkij-Korszakov , valamint   Sztaszov , esztéta és műbíráló tett rá mély benyomást. A velük való kapcsolat Csajkovszkij munkásságára is kihatott. E barátság jegyében születtek meg a hetvenes évek alkotásai, az ukrán népdal nyomán írt   II. szimfónia , a Shakespeare   Vihar -jára írt fantázia és a   Rómeó és Júlia   című nyitányfantázia. Ez utóbbi komponálására Balakirev ösztönözte Csajkovszkijt, és a mű ajánlása is neki szól. A nyitányfantázia első verziója 1869-ből való, a következő évben, illetve 1880-ban Csajkovszkij még két ízben átdolgozta a művet. A zene nem követi pontosan Shakespeare tragédiájának cselekményét, csupán költői lényegét ragadja meg. A be