KomolyZene

Vincenzo Bellini (1801-1835): Norma - nyitány Számos, a maga korában nagy sikerű - és nálunk is rendszeresen előadásra került - operája közül ma aránylag keveset ismerünk. Az olasz   belcanto   forrón áradó dallamossága a Bellini-operák színpadáról hódította meg egész Európát, sőt, hatása ott él a hangszeres zenében, Chopin és Liszt műveiben is. Az emberi hangot Bellini páratlan hozzáértéssel és ihlettel szólaltatja meg, ízig-vérig olasz, hajlékony és érzéki szépségű dallamossága méltán teremtett iskolát. Zenekari palettája azonban számunkra már fakónak tűnik. Az 1831-ben bemutatott Norma c. opera hangszerelésére a zeneszerző különös gondot fordított, mivel sokan hibáztatták korábbi műveinek henye zenekari kidolgozását. A mű nyitánya ennek ellenére is gyakrabban hangzik fel sétakoncertek vagy szalonzenekarok műsorán, mint hangversenyteremben. Komor hangulatú bevezetéssel indul, majd epikus, elbeszélő hangon folytatódik. Közismert, indulószerű dallamát zaklatott, tragikus közjá

Liszt Ferenc (1811-1886): Hungaria Az 1854-ben írt Hungária című szimfonikus költemény nem konkrét program alapján íródott. Tartalma nyilvánvalóan Liszt hazafias magyar érzése, amelyet élete folyamán mindig és mindenütt hangsúlyozott. A mű dallamvilága, ritmikája, színes hangszerelése s zongorára írt Magyar Rapszódiák mellett jelentősen hozzájárult Liszt magyarországi népszerűségéhez. A mű egyébként Vörösmarty Liszthez írt ódájának viszonzása. Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz ... és most lássuk Vörösmarty versét: Vörösmarty: Liszt Ferenchez   Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? Van-e hangod, szív háborgatója, Van-e hangod, bánat altatója?   Sors és bűneink a százados baj, Melynek elzsibbasztó súlya nyom; Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lőn a tettlen nyugalom. És ha néha felforrt vérapálya, Láz betegnek volt hiú csatája.   Jobb korunk jött. Újra visszas

Brahms: Altrapszódia (altszólóra, férfikarra és zenekarra, op. 53) Az Altrapszódia néven ismert Brahms-kantáta 1686 nyarán keletkezett. Ebben az időben a fiatal zeneszerző Bonnban tett látogatást, és itt, ismerőseinél bukkant rá néhány Goethe-vers Reichardt által készített megzenésítésére. A Bonnban megismert Reichardt-dalok között szerepelt a Téli utazás a Harzban (Harzreise im winter) néhány strófája is. Brahms valószínűleg innen nyert ösztönzést, hogy ő is megkomponáljon három versszakot Goethe költeményéből. Brahms Rapszódiájának bemutatója 1870-ben zajlott le, az altszólót a kor legnagyobb altistája, Pauline Viardot-Garcia énekelte. A "Harzreise"-ben Goethe egyrészt a hegyi táj szépségeiről énekel, de főként utazásának céljáról elmélkedik: egy vidám vadászat adott alkalmat a költőnek arra, hogy látogatást tegyen egy embergyűlölő, a világtól elvonultan élő fiatalembernél, aki a Werther megjelenésekor fordult levélben Goethéhez. Brahms a költemény három s