A jig (= gyorsan ide-oda imbolyogni) a brit szigeteken a 16.
századtól ismert, Írországban ma is élő tánc. A country dance-szal gyakran
azonosított jiget kört vagy láncot (rounds or hayes) alkotva táncolták és
énekelték. A többi táncdaltól (ballads) csúfolódó szövegében különbözik.
Groteszk karakterére utal, hogy a vitustáncot Angliában ma is (St. Vitus'
jig"-nek hívják. Th. Mace (1676) szerint is Csak hóbortos és könnyűvérű
embereknek való. Az Erzsébet-kori jigben a következő ütemfajták fordulnak elő:
kétrészes formában 2/2 és 2/4, háromrészes formában 9/8, 9/4, 6/4, 6/8 és 3/8.
A jig dallami jellegzetessége az ereszkedő terclépés és a ritmikai scotch
snapnek nevezett szinkópa.
A legtöbb jiget címmel is ellátták, pl. Farnaby, Nobodyes Gigge (Fitzwilliam Virginal Book). A címek
azokra a színészekre vagy szerepekre utalnak, akik vagy amelyek révén a
daljátékokban énekelt jigek ismertté váltak. Az ének- és táncbetétekkel
bővített szóló-sketchből kifejlődött daljáték-jig Shakespeare korában széles körben
elterjedt, és miután a dialógusokat írásban rögzítették, az intermediumba
torkollt. Ezt követően Angliában (pl. Purcellnél) a meglehetősen vulgáris jig
erősen háttérbe szorult, még Franciaországon át nemzetközivé vált gigue
formájában is, csak a 18. századi polgári Koldusopera élesztette újjá.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon
