Pjotr Iljics
Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős
szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari,
kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény
indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják
ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is
volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását
e hangszeren való megnyilatkozásának.
Az évszakok,
op. 37/b
1875–76-ban egy
zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid
jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi
hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe
nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között
található.
Január: A
kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú
idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés
ötletszerűségéhez képest meglepően szűkmarkúan bánik az ötletekkel.
Február:
Karnevál (Allegro giusto). Ez a mozdulatokat és színeket
felidéző zene balettkomponistára vall: nem lehet véletlen, hogy ugyanez időben
dolgozott Csajkovszkij első balettjén, a Hattyúk taván.
Március:
Csalogánydal (Andante espressivo). Csajkovszkij románcainak
hangját eleveníti fel.
Április:
Hóvirág (Allegretto con moto e un poco rubato). Finom
táncarab.
Május: Májusi
éj (Andantino). Érdekes módon nem azt kapjuk ettől a
darabtól, amit várunk: Csajkovszkij legendásan gazdag dallamosságát. Sok a
megtorpanás, tétova ismételgetés, szaggatott ritmus.
Június:
Barkarola (Andante cantabile). A sorozat legnépszerűbb darabja.
Ezt a gondoladalt ugyan inkább a Néván énekelhették, mint Velence lagúnáin, a
zeneszerző jellegzetes románcainak hangvételével.
Július:
Kaszások dala (Allegro moderato con moto). Az eddigi darabok között
a legmarkánsabb, legegyénibb arcélű, a fiatal Csajkovszkij „klasszikus”
korszakát reprezentálja.
Augusztus: Az
aratás (Allegro vivace). Tetszetős muzsika, bár nem kelti a
mezei munka asszociációit. Középrésze triószerű, kevés dallami elmozdulással,
nyugvó basszus-akkordokkal.
Szeptember:
Vadászat (Allegro non troppo). A konvenciótól eltérő módon nem
a 6/8-os „chasse” típusú tematikát alkalmazza, hanem 4/4-es ütemekben
szólaltatja meg a vadászok kürtjeit. Ebből a jól sikerült természeti tablóból
nem hiányzik a nagyvonalú zongoratechnika sem.
Október: Ősszel (Andante cantabile). Mintha az Anyegin színpadáról szólna hozzánk ez az
érzelmes románc.
November: A
trojkában (Con spirito). Nem követi a többi darab
háromszakaszos szerkesztését: variált visszatérést alkalmaz.
December:
Karácsony (Tempo di Valse). Látványos, színpadi tablót idéző
keringő.
Forrás: Pándi
Marianne, Hangversenykalauz