Grieg: a-moll zongoraverseny

Edvard Grieg (1843-1907): a-moll zongoraverseny, op.16

Grieg azok közé a zeneszerzők közé tartozik, akik romantikus nemzeti hangjukkal, népi dallamossággal és kifejezésük spontán őszinteségével hívták fel a világ figyelmét hazájuk zenekultúrájára; európai iskolázottságuknál és fölényes technikai felkészültségüknél fogva viszont ők maguk átvették népük számára a klasszikus zene nemes hagyományait. Grieg zenéjének nagy példaképei Schumann és Liszt, az 1868-ban írott a-moll zongoraversenyre is feltűnően hatottak, e hatások mellett azonban e műben is megmutatkozik a norvég komponista sajátos dallamvilágának és finom költészetének egyéni jellege.

Az első tétel felismerhetően Schumann hasonló hangnemű zongorakoncertjének jegyében indul, virtuóz zongorakadenciával. Sajátosan egyéni azonban a témák arculata, zenekaron való bemutatása, míg a kor nagyszabású romantikus zongorastílusa a szólóhangszer bravúros meneteiben - kiváltképpen a tételt berekesztő nagy szólóban jut kifejezésre. 

A lassú második tételben eleinte a zenekar viszi a dallamot, a zongora szerepe a körülírásra, futamokra, trillákra és egyéb ékesítésekre korlátozódik; a befejezés előtt azonban a szólóhangszer átveszi a vezetést, és a tétel bensőséges fő dallamát jellegzetesen romantikus, teltfogású hangzatokkal szólaltatja meg. 

Közvetlen átmenettel (attacca) harsan fel a zárótétel fafúvós szignálja, amely élénk lendületű ugrós tánchoz adja meg a jelt. Ez a mozgalmas tánc szélesívű dallam-apoteózishoz vezet, amelynek hálás zongorahangzási effektusait a szólóhangszer mutatósan aknázza ki.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz

de Falla: A bűvös szerelem

Manuel de Falla (1876-1946): A bűvös szerelem - táncjáték

A Martinez Sierra szövegkönyvére írott táncjáték andalúziai legenda nyomán keletkezett. 1915-ben mutatták be Madridban. A művet de Falla Pastoa Imperio kérésére komponálta, aki reprezentatív énekes-táncos szerepet kért tőle. A bemutatón a zeneszerző nyomtatott programja a következőket tartalmazta: "A zeneszerző, akinek vonzódása a honi népzenéhez közismert, úgy vélte, lehetetlenség volna valódi cigánymuzsikát írnia anélkül, hogy a hangszeres táncok mellett ne szólaltassa meg a cigányok legjellegzetesebb művészetét - dalaikat. Mindamellett nem eredeti dallamokat alkalmazott. Valamennyi dal saját leleményéből származik, és annál nagyobb dicsőségére válik az a körülmény, hogy ezeket csaknem lehetetlen megkülönböztetni az eredeti népi anyagtól.

A történet Candelas és Carmelo szerelméről szól, melyet Candelas elhalt férjének szelleme próbál megzavarni. Candelas, ismerve az elhunyt csélcsap természetét, megkéri barátnőjét, Luciát, hogy csábítsa el tőle a szellemet. Terve sikerült, és a szerelmesek boldogsága végre teljessé válik. A táncjáték tizenhárom tételéből hangversenyeken tetszőleges mennyiséget szoktak megszólaltatni. Néhány darab - az eredeti elgondolásnak megfelelően - énekhangot is igénybe vesz. Sohasem marad ki a rendkívül népszerű Tűztánc, amely önálló darabként is számos átiratban hallható.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz