Smetana: Hazám

Bedrich Smetana: Ma Vlast (Hazám)

Smetana Má Vlast (Hazám) című szimfonikus sorozata az 1874-1879-es években keletkezett: abban az időben, amikor a zeneszerző már teljesen süket volt. Hat szimfonikus költeményben énekelte meg cseh szülőföldjének természeti szépségeit és történelmi múltját.

Az első darab: Vysehrad, a Moldva fölött kinyúló legendás szirt, amely a múlt letűnt dicsőségét és a mondabeli kobzos, Lumir dalait idézi a zeneköltő emlékezetébe.

A második darab a híres Moldva (Vltava) eredetét és folyását írja le, partvidékének minden költői szépségével és romantikájával együtt.

Kevésbé ismert a Sárka, a bosszúálló amazon komor históriáját elbeszélő szimfonikus költemény.

A sorozat negyedik darabja: Cseh erdőkön és mezőkön, ismét honi táj szépségeit festi: a természet idilljét falusi mulatság népi dalaival és táncaival élénkíti.

Az utolsó két szimfonikus költemény, Tábor és Blaník egyazon tárgykörből vette mondanivalóját: a huszita háborúk vad és szenvedélyes küzdelmeiből. A Tábor-ban korálvariáció formájában dolgozza fel a husziták harci korálját ("Nem vagytok-e ti az Isten harcosai?"), a befejezésnél pedig a Vysehrad témáját idézi fel mint a hazaszeretet jelképét.

Blaník hegye egyike volt a nagy huszita harcok színterének. Az előbbi szimfonikus költemény anyagát képező korál és a Vysehrad-téma itt is felhangzik, utóbbi nagyszabású apoteózisként, mint a jövőbe vetett hit himnusza.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz

Beethoven: Für Elise

Ludwig van Beethoven (1770-1827): Für Elise, WoO 59

Ez a rövid zongoradarab hihetetlen népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy már a kezdő fokon zongorázni tanulók számára is elérhető és ilyen módon csaknem valamennyi közkézen forgó zongorapedagógiai gyűjteményben helyet kapott. A mű tulajdonképpen bagatell, a-moll hangnemben. A kompozíció dátumát (1810) pontosan meghatározza a kézirat ajánlása:

"Für Elise am 27. April zur Erinnerung von L. v. Bthvn." (Elise számára megemlékezésül Beethoventől). Ezt a dedikációt azonban Max Unger kétségbe vonja: Szerinte Therese Malfatti lehetett a lírai hangú kompozíció címzettje és a kézirat valójában "Für Therese ..." értelemmel olvasandó.

A mű előadásának technikai problémamentessége a hangversenyző művészeket kevéssé vonzza. Csak a legnagyobbak nem találják méltatlannak a Für Elise megszólaltatását: Dohnányi Ernő felejthetetlen ráadásszáma volt.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz

Grieg: Lírai darabok I-X.

Edvard Grieg (1843-1907): Lírai darabok I-X.

1867-ben komponálta Grieg a Lírai darabok címmel összefoglalt nagyszabású sorozat első kötetét (op. 12). Az utolsó kötet (op. 71) 1901-ben keletkezett: a zeneszerzőnek tehát úgyszólván egész életművét behálózzák ezek a rövid zsánerképek, amelyek között olyan népszerű alkotások is találhatók, mint az Albumlap (op. 12 No. 7), a Pillangó (op. 42 No. 1), A tavaszhoz (op. 42 No. 6) vagy a Troldhaugeni nász (op. 65 No. 6).
 

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz

 

Lírai darabok I-X. címmel összefoglalt kötetekből (1867-1901 között):

• I. kötet: (op. 12) 1867
• Arietta (Arietta) (No. 1.)
• Vals (Keringő) (No. 2.)
• Vaegtersang (No. 3.)
• Alfedans (No. 4.)
• Folkevise (Népdal) No. 5.)
• Norsk (Norvég dal) (No. 6.)
• Album-leaf (Albumlap) (No. 7.)

• II. kötet: (Op. 38.)
• Voggevise (no. 1.)
• Folkevise (Népdal) (No. 2.)
• Melodie (Melódia) (No. 3.)
• Halling (Norvég tánc) (No. 4.)
• Springdans (Norvég tánc) (No. 5.)
• Elegie (Elégia) (No. 6.)
• Vals (Keringő) (No. 7.)
• Kanon (Kánon) (No. 8.)

• III. kötet (Op. 43.)
• Sommerflugl (Pillangó) (No. 1.)
• Ensom Vandrer (No. 2.)
• I Hjemmet (No. 3.)
• Liden Fugl (Kismadár) (No. 4.)
• Erotik (No. 5.)
• Til Fararet (No. 6.)

• IV. kötet (Op. 47.)
• Valse-Impromtu (No. 1.)
• Albumblat (Albumlap) (No. 2.)
• Melodie (Melódia) (No. 3.)
• Halling (Norvég tánc) (No. 4.)
• Melancholie (Melankólia) (No. 5.)
• Springdans (Norvég tánc) (No. 6.)
• Elegie (Elégia) (No. 7.)

• V. kötet (Op. 54.)
• Gjaetergut (No. 1.)
• Gangar (Norvég induló) (No. 2.)
• Troldtog (Törpék indulója) (No. 3.)
• Notturno (No. 4.)
• Scherco (No. 5.)
• Klokkeklang (No. 6.)

• VI. kötet (Op. 57.)
• Svundne Dage (No. 1.)
• Gade (No. 2.)
• Illuzion (Illúzió) (No. 3.)
• Hemmelighed (Titok) (No. 4.)
• Hun danser (No. 5.)
• Hjemve (Honvágy) (No. 6.)

• VII. kötet (op. 62)
• Sylphe (No. 1.)
• Tak (Hála) (No. 2.)
• Fransk Serenade (Francia szerenád) (No. 3.)
• Baekken (Csermely) (No. 4.)
• Drömmesyn (Látomás) (No. 5.)
• Hjemad (Hazafelé) (No. 6.)

• VIII. kötet (Op. 65.)
• Fra Ungdomsdagene (No. 1.)
• Bondens Sang (Parasztdal) (No. 2.)
• Tungsind (Melankólia) (No. 3.)
• Salon (No. 4.)
• I Balladetone (Ballada) (No. 5.)
• Bryllups-dag pa Troldhaugen (Troldhaugeni nász) (No. 6)

• IX. kötet (Op. 68.)
• Matrosernes Opsang (Matrózdal) (No. 1.)
• Bedstemors (Nagyanyók menüettje) (No. 2.)
• For dine Födder (No. 3.)
• Aften pa Höjfelden (No. 4.)
• Badnlat (Bölcsőben) (No. 5.)
• Valse mélancolique (Melankólikus keringő)

• X. kötet 1901 (Op. 71.)
• Der var engang (No. 1.)
• Sommeraften (Nyári este) (No. 2.)
• Smatrold (Kobold) (No. 3.)
• Skovtilhed (No. 4.)
• Halling (Norvég tánc) (No. 5.)
• Forbi (Elveszett, elmúlt, vége) (No. 6.)
• Efterklang (Jókívánság, üdvözlet) (No. 7.)

 Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz