Ballada

A ballada műfajelnevezésként mondai tartalmú elbeszélő költeményt jelöl. A skót Thomas Percy kiadásában 1765-ben megjelent Reliquies of Ancient Engl. Poetry gyűjteménynépballadái hatással voltak Herder és mások népdalgyűjtő- és kiadó törekvéseire. A népdalkincsben a középkor óta gyakoriak a balladaszerű dalok, virágkoruk a 15-16. század. A művésziesebb románctól népi hangvétele különbözteti meg, Goethe az elsők között gyűjtött balladákat.

A Sturm und Drang kedvelte az ijesztő, lovagi témájú balladákat, legismertebb Brüger Lenoréja. Ennek az újabb balladának a zenei formája a strofikus dalból ered, majd az operajelenet és a melodráma bizonyos elemeit vette át (betoldott recitativók, indulók), gyakran hangulatfestő zongorakísérettel, vezérmotívumokkal. A késő 18. és a 19. század legjelentősebb ballada szerzői Zumsteeg, Neefe, Loewe, Schubert, Schumann, Brahms, H. Wolf. Ismert operai balladák: Senta balladája Wagner A bolygó hollandijából és Varlaam balladája Muszorgszkij Borisz Godunovjából.

Kórusballadákat írt Schumann, Mendelssohn, Bruch, Grieg, Humperdinck, Janácek, Distler. A hangszeres ballada eleinte irodalmi balladákból indult ki (Chopin, Brahms), de Liszt, Brahms és Grieg önálló zongoradarabokat is balladának nevez. A legismertebb zenekari ballada Dukas L'apprenti sorcier-ja (Goethe Bűvészinasa nyomán). A késői 19. században különféle formájú és hangszerelésű, a fantáziához, rapszódiához vagy capriccióhoz közelálló darabokat neveztek balladának.

Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon

Vissza a műfajok listájához. 

Goethe: A bűvészinas 

Elment hát a vén varázsló,
Végre nincs ma itt a mester!
Szellemeit én varázslom
Élni-halni most az egyszer!
Ellestem igéit s
Hókuszpókuszát,
S bűverővel én is
Művelek csodát.

Rajta! rajta!
Szedd a lábad,
Töltsd a kádat
Feredőre!
Gazdag árral fürge habja
Hadd zubogjon, fuss! előre!

No vén seprű, jöszte szépen!
Ócska rongyod fölveszed most!
Rég nem éltél szolgaképpen,
Amit mondok, azt teszed most!
Lábad lesz ma, talpra!
A hegyibe fej!
Uccu neki, rajta,
Ihol a cseber!

Rajta! rajta!
Szedd a lábad,
Töltsd a kádat
Feredőre!
Gazdag árral fürge habja
Hadd zubogjon, fuss! előre!

Ni, a part felé rohan már!
Mint a villám, gyors a lába!
Máris ott van a folyamnál,
S itt a víz a korsajába!
Most már másodízben!
Kádunk színig áll!
Megmerül a vízben
Rocska, dézsa, tál!

Állj meg! Állj meg!
Ami kellett,
Mind betellett,
Állj, de menten!
Jaj, mily sejtés réme száll meg:
A varázsszót elfeledtem!

Jaj, a szót, a szót, mely újra,
Ami voltál, arra formál!
Jaj, hogy hordja futva, fújva!
Csak már megint seprű volnál!
Önti, egyre önti,
Új meg új patak,
Mind nyakamba dönti,
Ezer zuhatag.

Tűrni ezt nem,
Nem fogom már:
Megfogom már -
Beste lélek!
Micsoda arc! Mily veszett szem!
Egyre szörnyűbb, jaj, de félek!

Hej, te sátán ronda fattya!
Fölvegye a víz a házat?
Hisz dagadó áradatja
Minden küszöbünkön átcsap!
Átkos seprűnyél te!
Süket és konok!
Csillapodj le végre,
Suta-buta bot!

Nem hagyod hát
Abba rögtön?
Itt az öklöm,
Ez megállít -
S ott a balta, - kerge, rongy fád
Egy-kettő, szilánkra válik!

Látom megint hurcolja, hordja.
Jaj, hogy is teperjelek le!
Eltiporlak, gaz koboldja!
Reccsen és talál a fejsze!
Eltaláltam! éljen!
Kétfelé szakadt!
Visszatér reményem,
És szívem szabad.

Jaj, mi történt!
Mind a két fél
Újra ép s él,
Úgy loholnak
Párba, talpra szökve tüstént!
Segítsetek, nagy Hatalmak!

És rohannak! Egyre fellebb!
Lépcsőt, termet locska hab nyom!
Szörnyű tenger, árja ellep!
Mester, mester, halld a hangom!
Itt a mester éppen,
Nagy a baj, gyere!
Szellemet idéztem
S nem bírok vele!

"A sarokba,
Vissza, térj meg
Seprűnyélnek!
Nem citálhat itt dologra
Senki más;
Csupán a mester!"