KomolyZene

Liszt Ferenc (1811-1886): Haláltánc (Totentanz) Bár ennek a zongoraversenynek népszerűsége nem éri el az Esz-dúr és A-dúr művekét, nemcsak művészi értékével múlja felül amazokat, hanem zenetörténeti látóköre is szélesebb: ez nyúlik vissza a régebbi múltba, és ez mutat a távolabbi jövőbe. A múlt: a gregorián dallamvilág, amelyet a  Dies Irae  témájával felelevenít. A jövő: Bartók zenéje, amelyet a kései Liszt stílusának érdessége, kérlelhetetlensége, a "macabre" és "obstiné" csárdások keserű hangja készít elő. Nem véletlen, hogy a zongoraművész Bartók egyik emlékezetes produkciója éppen a Haláltánc volt. A művet a pisai temető falfestménye „A halál diadala” ihlette. Liszt ezen is évekig dolgozott: az elgondolás már 1838-ban felmerült benne, a mű első verziója 1849-ben készült el. Utóbb ezt kétízben is átírta: 1853-ban és 1859-ben. A bemutatón  Hans von Bülow  játszotta a zongoraszólamot, 1865 áprilisában, Hágában. Neki szól a mű ajánlása is. ...

Csajkovszkij: Rómeó és Júlia - nyitányfantázia Csajkovszkij néhány évvel konzervatóriumi tanulmányainak befejezése után, egy pétervári látogatása alkalmával megismerkedett azokkal a fiatal művészekkel, akik az orosz nemzeti megújításában látták munkásságuk célját. Közülük különösen két zeneszerző,   Balakirev   és   Rimszkij-Korszakov , valamint   Sztaszov , esztéta és műbíráló tett rá mély benyomást. A velük való kapcsolat Csajkovszkij munkásságára is kihatott. E barátság jegyében születtek meg a hetvenes évek alkotásai, az ukrán népdal nyomán írt   II. szimfónia , a Shakespeare   Vihar -jára írt fantázia és a   Rómeó és Júlia   című nyitányfantázia. Ez utóbbi komponálására Balakirev ösztönözte Csajkovszkijt, és a mű ajánlása is neki szól. A nyitányfantázia első verziója 1869-ből való, a következő évben, illetve 1880-ban Csajkovszkij még két ízben átdolgozta a művet. A zene nem követi pontosan Shakespeare tragédiájának cselekményét, c...

Liszt Ferenc (1811-1886): Paganini-etűdök 1831 március 9-én hallotta Liszt először Paganinit, aki a párizsi Operában adott hangversenyt. Ez az élmény egész további alkotására nézve döntő hatású volt. Liszt, a zongoravirtuóz a hangszer addig elképzelhető összes játéklehetőségét megvalósította már; Paganini játéka felhívta a figyelmét a hegedű technikájára, amely bizonyos vonatkozásaiban zongorára is alkalmazhatónak tűnt. Hét teljes éven át tanulmányozta Paganini szólóhegedűre írt capriccióit, míg   Études d'execution transcendante d'après Paganini   című sorozatával elkészült. Utóbb - ugyancsak 1851-ben - ezeket a darabokat is átdolgozta, a korábbi változatoknál könnyebb formában. A sorozatot Clara Schumann-nak ajánlotta. 1. g-moll. Az 1838-as kiadásban Liszt közölte Schumann átiratát ugyanerről a tanulmányról (Schumann Paganini-etűdjei, op. 3. jelzéssel, 1832-ben keletkeztek). A bal kéz tremoló-tanulmánya. (az eredeti Paganini művek hallhatóak itt, Liszt által írt mű ...

Franz Schubert (1797-1828): a-moll szonáta ("Arpeggione") Az arpeggione J. G. Stauffer bécsi hangszerkészítő találmányaként került forgalomba az 1820-as években: a viola da gamba módosított formája volt, amelyet vonós gitárnak is neveztek. E hathúros hangszer egy ideig nagy népszerűségnek örvendett, és Vincenz Schuster gordonkaművész lelkes propagandát fejtett ki elterjedése érdekében. Schuster megrendelésére írta Schubert 1824 novemberében zongorára és arpeggionéra az a-moll szonátát, amit napjainkban a brácsa-és gordonkaművészek műsorain gyakran hallhatunk, a tiszavirág életű vonósgitárt e hagyományos vonóshangszerekkel helyettesítve. A kompozíció alkalmi jellegének - és talán a hamarjában divatba jött új hangszer iránt táplált mérsékelt bizalmának - megfelelően Schubert nem törekedett többre, mint tetszetős darab írására. Ennek következtében a mű sem egészében, sem az egyes tételek kidolgozása tekintetében nem nagyigényű, különösen nem az a zongora szólama, h...

Liszt Ferenc (1811-1886): Karácsonyfa  (Weihnachtsbaum), S 186 A tizenkét zongoradarabból álló sorozatot Liszt 1875–76-ban unokája, Daniela von Bülow számára komponálta. 1.  Psallite  (Zsoltározzatok). Régi karácsonyi népének feldolgozása, akárcsak a következő három darab. 2.  O heilige Nacht!  (Ó szentséges éj) 3.  In dulci jubilo  (Pásztorok a jászolnál) 4.  Adeste fideles  (A három királyok indulója) 5.  Scherzoso . Bájos gyermekdal-miniatűr. 6.  Carillon  (Harangjáték). 7.  Schlummerlied  (Altatódal) 8.  Altes provençalisches Weihnachtslied  (Régi provence-i karácsonyi dal) 9 . Abendglocken  (Est harangszó) 10.  Ehemals ! (Hajdan) 11.  Ungarisch  (Magyaros). A kései magyar hangvételű darabok keserű vonásaival állítólag önmagát kívánta jellemezni e művében Liszt. 12.  Polnisch  (Lengyeles). Wittgenstein hercegné zenei arcképe. Forrás: P...

Antonio Vivaldi (1678-1741): Az ősz (F-dúr hegedűverseny) Vivaldi VIII. opusz-szám alatt összefoglalt   Il Cimento dell'Armonia e dell'Inventione   című sorozata, amely tizenkét versenyművet tartalmaz, 1725 körül jelent meg Amszterdamban. A gyűjtemény első négy darabja   A négy évszak   címen ismert és népszerű hegedűciklus. A programot a zeneszerző a megfelelő részletek fölé bejegyezte a partitúrába. Ha összeállítjuk ezeket a sorokat, kiderül, hogy négy szabályszerű szonettben rögzítette a hegedűversenyek "tartalmát". Feltehető, hogy e szonettek írója maga Vivaldi volt. AZ ŐSZ (L'autunno)  Paraszt ünnepli tánccal, cimbalommal    vidám szüretjét - és nyakalva cifra    kedvébe' Bacchus kelyhét, bizalommal    ki-ki magát már asztal alá issza.  Áll a szüret még, dallal, vigalommal,    kedves az ég is, barátságos, tiszta -    majd a vad nyárnak ki-ki nyugalommal    álom-adóját adogatja vi...

Anatolij Konsztantinovics Ljadov (1855-1914) Pétervárott született, apja és nagyapja jónevű karmesterek voltak. A pétervári konzervetóriumban tanult, ahol később kinevezték zeneelmélet tanárnak. Az ő növendéke volt többek között Prokofjev is. Az Etnográfiai Társulat eretében Liadov értées népzenekutatói munkát végzett, az itt gyűjtött anyagot eredményesen használta fel orosz népdalaiban és -táncaiban. Mint alkotó, kevés becsvággyal és még kevesebb szorgalommal dolgozott. Az ő vonakodásának köszönhető például, hogy Gagyilev végül Stravinszkyt kérte fel a Tűzmadár megkomponálására. Így az igazán nagyszabású művekkel mindvégig a zenetörténet adósa maradt. Jelentőset és érdekeset alkotott mindamellett a kis formák, igénytelen műfajok területén, ahol fantasztikumot kedvelő képzelete irreális mesevilágba repítette. Baba-Jaga, op. 56 1904-1909 között Liadov három zenekari mesét komponált. Ezek között az első az orosz népmesék közismert boszorkányának nevét viseli. A partitúr...