Ugrás a fő tartalomra

Strauss: I. Kürtverseny

Szerző:
Richard Strauss (1864-1949): I. Kürtverseny, Esz-dúr, op. 11

A kürtre való komponáláshoz Strauss nyilván apjától kapott kedvet, aki jeles kürtművész volt. Első kürtkoncertjét fiatal korában, 1882-83-ban írta. A hangszer közismert effektusait híven mutatja be, az ünnepélyes pompától a vadászok riadójáig, az érzelmes álmodozástól a jelentős szignálig. Ennek megfelelően a versenymű hangulata is könnyen csap át tüzes indulózenéből a népszerű térzenék hangjába, triviálisés romantikus, kedélyes és gunyoros egyetlen nagyformán belül (a három tétel megszakítás nélkül követi egymást). Ugyanakkor a későbbi, érett mesterre jellemző vonások is felfedezhetők itt: az a mód például, ahogyan a mű kezdetén felcsendülő, szignálszerű kürt-motívumot a befejezésnél - elváltoztatott ritmussal - visszaidézi, már a nagy szimfonikus költemények alkotójára utal.


Az első tétel elején felhangzó szignál-motívumot a zenekar továbbfejleszti, csak ezután csendül fel a kedélyes főtéma, majd a diákosan vidám melléktéma. A lassú tétel ábrándos, helyenként érzelmes zenéjét rövid zenekari átvezetés lendíti tovább a befejező rondó vadászat-hangulatába.
Az Esz-dúr versenyművet 1885-ben, Meiningenben mutatták be.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz

Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Szerző:
Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mindkett...
További információk

Szimfonikus költemény

Szerző:
A szimfonikus költemény a 19. és 20. századi programzene műfajához tartozó, többnyire egytételes zenekari kompozíciók, melyek különösen Liszt és R. Strauss nevével forrtak össze. A fogalmat Liszt alkotta meg, aki 1849-ben írt Tasso nyitányát 1854-ben így nevezte meg, majd ezt a megjelölést hamarosan minden ilyen jellegű művére kiterjesztette. A szimfonikus költemény előfutárai a programzene különböző válfajai voltak, különösen a többtételes programszimfónia és kiváltképp Berlioz ideája, a "drame instrumental" (Fantasztikus szimfónia), amelynek a programját úgy kell felfogni, mint egy opera szövegét. Szűkebb értelemben a szimfonikus költemény előzménye a nyitány, mégpedig a hangversenynyitány, elsősorban Beethoven drámai nyitányai. 1854 előtt Liszt is nyitánynak nevezte szimfonikus költeményeit. A szimfonikus költemény elnevezés Liszt nagy eszméjére utal, a zene megújítására a költészettel kötendő bensőséges szövetség révén, amire a "szimfonikus költő" hivat...
További információk