KomolyZene

Vincenzo Bellini (1801-1835): Norma - nyitány Számos, a maga korában nagy sikerű - és nálunk is rendszeresen előadásra került - operája közül ma aránylag keveset ismerünk. Az olasz   belcanto   forrón áradó dallamossága a Bellini-operák színpadáról hódította meg egész Európát, sőt, hatása ott él a hangszeres zenében, Chopin és Liszt műveiben is. Az emberi hangot Bellini páratlan hozzáértéssel és ihlettel szólaltatja meg, ízig-vérig olasz, hajlékony és érzéki szépségű dallamossága méltán teremtett iskolát. Zenekari palettája azonban számunkra már fakónak tűnik. Az 1831-ben bemutatott Norma c. opera hangszerelésére a zeneszerző különös gondot fordított, mivel sokan hibáztatták korábbi műveinek henye zenekari kidolgozását. A mű nyitánya ennek ellenére is gyakrabban hangzik fel sétakoncertek vagy szalonzenekarok műsorán, mint hangversenyteremben. Komor hangulatú bevezetéssel indul, majd epikus, elbeszélő hangon folytatódik. Közismert, indulószerű dallamát zaklatott, tragikus...

Liszt Ferenc (1811-1886): Hungaria Az 1854-ben írt Hungária című szimfonikus költemény nem konkrét program alapján íródott. Tartalma nyilvánvalóan Liszt hazafias magyar érzése, amelyet élete folyamán mindig és mindenütt hangsúlyozott. A mű dallamvilága, ritmikája, színes hangszerelése s zongorára írt Magyar Rapszódiák mellett jelentősen hozzájárult Liszt magyarországi népszerűségéhez. A mű egyébként Vörösmarty Liszthez írt ódájának viszonzása. Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz ... és most lássuk Vörösmarty versét: Vörösmarty: Liszt Ferenchez   Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? Van-e hangod, szív háborgatója, Van-e hangod, bánat altatója?   Sors és bűneink a százados baj, Melynek elzsibbasztó súlya nyom; Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lőn a tettlen nyugalom. És ha néha felforrt vérapálya, Láz betegnek volt hiú csatája.   Jobb korunk jött. Új...

Brahms: Altrapszódia (altszólóra, férfikarra és zenekarra, op. 53) Az Altrapszódia néven ismert Brahms-kantáta 1686 nyarán keletkezett. Ebben az időben a fiatal zeneszerző Bonnban tett látogatást, és itt, ismerőseinél bukkant rá néhány Goethe-vers Reichardt által készített megzenésítésére. A Bonnban megismert Reichardt-dalok között szerepelt a Téli utazás a Harzban (Harzreise im winter) néhány strófája is. Brahms valószínűleg innen nyert ösztönzést, hogy ő is megkomponáljon három versszakot Goethe költeményéből. Brahms Rapszódiájának bemutatója 1870-ben zajlott le, az altszólót a kor legnagyobb altistája, Pauline Viardot-Garcia énekelte. A "Harzreise"-ben Goethe egyrészt a hegyi táj szépségeiről énekel, de főként utazásának céljáról elmélkedik: egy vidám vadászat adott alkalmat a költőnek arra, hogy látogatást tegyen egy embergyűlölő, a világtól elvonultan élő fiatalembernél, aki a Werther megjelenésekor fordult levélben Goethéhez. Brahms a költemény három szak...

Carl Maria von Weber (1786-1826): Felhívás keringőre, op. 65 Az 1819-ben komponált darab egy évszázadon át szinte példátlan népszerűségnek örvendett, erről tanúskodik számos átirata is. A nemes táncmuzsika első költői feldolgozására nyújtott példát Weber e művében, ilyen módon megteremtve a táncköltemény hangszeres műfaját. A nagyszabású keringőformát jelentős bevezetéssel látta el - ezt Johann Strauss átvette tőle. A bevezetés rövidített formában a befejezésnél is visszatér. Weber részletes programot ad művéhez s ilyen módon a táncról a táncolókra irányítja a figyelmet, leírva, hogyan történik a táncra való felkérés, milyen rövid, formális jelenet játszódik le a táncos és partnernője között, mielőtt elkezdik a keringőt. E programból kitűnik, hogy a táncrakérés már-már gépiessé vált ceremóniája önmagában is érdemes a megfigyelésre, mert alkalmat ad a zeneszerzőnek realisztikusan kidolgozott zsánerkép megalkotására. A táncosok első közeledése, a hölgy kitérő válasza, a süretőbb ...

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839-1881): Hajnal a Moszkva folyó felett Muszorgszkij egész életműve az orosz nép hagyományaiban gyökerezik, így befejezetlenül maradt hatalmas alkotása, a   Hovanscsina   című opera is. A darabot a zeneszerző halála után Rimszkij-Korszakov egészítette ki és hangszerelte. A Hovanscsina előjátéka, mint önálló zenekari darab, Hajnal a Moszkva folyó felett címmel gyakran hangzik fel. Muszorgszkij szemléltető erővel ábrázolja a természet és a város ébredését, s a látványos kép hangulatát mesterien fokozza a különféle hang-illusztrációkkal (madarak éneke, harangok zúgása). Az orosz népzenéből származó dallamosság hatja át az egész darabot, mind a kezdetén felhangzó - a derengő hajnalt festő - természet-zenében, mind a befejező, nagyszerű tablóban. Forrás: Pándi Marianne, Hangverseny kalauz

Anton Webern (1883-1945): Három kis darab gordonkára és zongorára, op. 11. Webern számára a kamarazene különösen termékeny alkotói területnek bizonyult, amelynek keretében szabadon kísérletezhetett, és elképzeléseit hiánytalanul megvalósíthatta. Webern, miután elsajátította Schönberg és Berg tizenkétfokú kompozíciós praxisát, tovább ment az újításban, és az ún. szeriális technika megteremtőjévé lett. Ennek jegyében elvetette mind a forma hagyományos szerkezeteit, mind a dallamalkotás normáit. Arra törekedett, hogy a hangok egyenként, sőt: egyedenként önálló alkotórészekké váljanak, anélkül, hogy egymáshoz fűződő kapcsolatuk formaalkotó vagy emocionális tényező volna. Az atom oszthatatlanságának elmélete korunkban megdőlt: ebben a korban a zene eddig oszthatatlannak vélt alkotórészei is a végső lebontás folyamatába jutottak, mindaz, ami eddig alapanyaga volt — dallam, akkord — hangokra hullik szét. A művek időtartama minimális: a hallgatónak alig jut idő még az egyes hangok app...

Richard Strauss (1864-1949): I. Kürtverseny, Esz-dúr, op. 11 A kürtre való komponáláshoz Strauss nyilván apjától kapott kedvet, aki jeles kürtművész volt. Első kürtkoncertjét fiatal korában, 1882-83-ban írta. A hangszer közismert effektusait híven mutatja be, az ünnepélyes pompától a vadászok riadójáig, az érzelmes álmodozástól a jelentős szignálig. Ennek megfelelően a versenymű hangulata is könnyen csap át tüzes indulózenéből a népszerű térzenék hangjába, triviálisés romantikus, kedélyes és gunyoros egyetlen nagyformán belül (a három tétel megszakítás nélkül követi egymást). Ugyanakkor a későbbi, érett mesterre jellemző vonások is felfedezhetők itt: az a mód például, ahogyan a mű kezdetén felcsendülő, szignálszerű kürt-motívumot a befejezésnél - elváltoztatott ritmussal - visszaidézi, már a nagy szimfonikus költemények alkotójára utal. Az első tétel elején felhangzó szignál-motívumot a zenekar továbbfejleszti, csak ezután csendül fel a kedélyes főtéma, majd a diákosan vidám m...