Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mindkettőhöz Beethoven írt kísérő
Legutóbbi bejegyzések

Bellini: Norma (nyitány)

Vincenzo Bellini (1801-1835): Norma - nyitány Számos, a maga korában nagy sikerű - és nálunk is rendszeresen előadásra került - operája közül ma aránylag keveset ismerünk. Az olasz   belcanto   forrón áradó dallamossága a Bellini-operák színpadáról hódította meg egész Európát, sőt, hatása ott él a hangszeres zenében, Chopin és Liszt műveiben is. Az emberi hangot Bellini páratlan hozzáértéssel és ihlettel szólaltatja meg, ízig-vérig olasz, hajlékony és érzéki szépségű dallamossága méltán teremtett iskolát. Zenekari palettája azonban számunkra már fakónak tűnik. Az 1831-ben bemutatott Norma c. opera hangszerelésére a zeneszerző különös gondot fordított, mivel sokan hibáztatták korábbi műveinek henye zenekari kidolgozását. A mű nyitánya ennek ellenére is gyakrabban hangzik fel sétakoncertek vagy szalonzenekarok műsorán, mint hangversenyteremben. Komor hangulatú bevezetéssel indul, majd epikus, elbeszélő hangon folytatódik. Közismert, indulószerű dallamát zaklatott, tragikus közjá

Liszt Ferenc: Hungária

Liszt Ferenc (1811-1886): Hungaria Az 1854-ben írt Hungária című szimfonikus költemény nem konkrét program alapján íródott. Tartalma nyilvánvalóan Liszt hazafias magyar érzése, amelyet élete folyamán mindig és mindenütt hangsúlyozott. A mű dallamvilága, ritmikája, színes hangszerelése s zongorára írt Magyar Rapszódiák mellett jelentősen hozzájárult Liszt magyarországi népszerűségéhez. A mű egyébként Vörösmarty Liszthez írt ódájának viszonzása. Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz ... és most lássuk Vörösmarty versét: Vörösmarty: Liszt Ferenchez   Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? Van-e hangod, szív háborgatója, Van-e hangod, bánat altatója?   Sors és bűneink a százados baj, Melynek elzsibbasztó súlya nyom; Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lőn a tettlen nyugalom. És ha néha felforrt vérapálya, Láz betegnek volt hiú csatája.   Jobb korunk jött. Újra visszas