Carl Maria von Weber (1786-1826): Felhívás keringőre, op. 65
Az 1819-ben komponált darab egy
évszázadon át szinte példátlan népszerűségnek örvendett, erről tanúskodik
számos átirata is. A nemes táncmuzsika első költői feldolgozására nyújtott
példát Weber e művében, ilyen módon megteremtve a táncköltemény hangszeres
műfaját.
A nagyszabású keringőformát jelentős
bevezetéssel látta el - ezt Johann Strauss átvette tőle. A bevezetés rövidített
formában a befejezésnél is visszatér. Weber részletes programot ad művéhez s
ilyen módon a táncról a táncolókra irányítja a figyelmet, leírva, hogyan
történik a táncra való felkérés, milyen rövid, formális jelenet játszódik le a
táncos és partnernője között, mielőtt elkezdik a keringőt. E programból
kitűnik, hogy a táncrakérés már-már gépiessé vált ceremóniája önmagában is
érdemes a megfigyelésre, mert alkalmat ad a zeneszerzőnek realisztikusan
kidolgozott zsánerkép megalkotására. A táncosok első közeledése, a hölgy kitérő
válasza, a süretőbb felkérés, majd a beleegyezés zenei ábrázolása mindössze
tizenhat ütemet vesz igénybe. A mű utolsó tíz ütemében zajlik le a köszönés,
viszonzás és visszalépés némajátéka.
