A kürtre való komponáláshoz Strauss nyilván apjától kapott
kedvet, aki jeles kürtművész volt. Első kürtkoncertjét fiatal korában,
1882-83-ban írta. A hangszer közismert effektusait híven mutatja be, az
ünnepélyes pompától a vadászok riadójáig, az érzelmes álmodozástól a jelentős
szignálig. Ennek megfelelően a versenymű hangulata is könnyen csap át tüzes
indulózenéből a népszerű térzenék hangjába, triviálisés romantikus, kedélyes és
gunyoros egyetlen nagyformán belül (a három tétel megszakítás nélkül követi egymást).
Ugyanakkor a későbbi, érett mesterre jellemző vonások is felfedezhetők itt: az
a mód például, ahogyan a mű kezdetén felcsendülő, szignálszerű kürt-motívumot a
befejezésnél - elváltoztatott ritmussal - visszaidézi, már a nagy szimfonikus
költemények alkotójára utal.
Az első tétel elején felhangzó szignál-motívumot a zenekar
továbbfejleszti, csak ezután csendül fel a kedélyes főtéma, majd a diákosan
vidám melléktéma. A lassú tétel ábrándos, helyenként érzelmes zenéjét rövid
zenekari átvezetés lendíti tovább a befejező rondó vadászat-hangulatába.
Az Esz-dúr versenyművet 1885-ben, Meiningenben mutatták be.Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz
