Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája (Die Legende von der heiligen Elisabeth)
Liszt, a hívő katolikus, aki
felvette a ferencesek harmadik rendjét és élete utolsó szakaszában "Liszt
abbé" volt, igen sok szempontból jelentős alakja az egyházi zene egész
történetének. Legfőbb célja az volt, hogy a romantika zenedrámai elveit,
bizonyos szempontból Wagner reformjait átvigye a musica sacra területére. Új
formát adott az oratóriumnak, mivel bevonta a műfaj kifejezőeszközei közé a
korabeli opera új vívmányait, másrészt pedig mindezzel új lendületet adott az
ekkortájt erős dekadenciában levő oratórium-műfajnak.
A legenda első kompozíciós tervei
1858-ra mutatnak vissza. 1862-ben fejezte be a mester a művet, bemutatójára
pedig 1865-ben került sor a budapesti Vigadóban, Liszt vezényletével és a Liszt
által alapított Nemzeti Zenede negyedszázados évfordulójának ünnepségein.
A Szent Erzsébetben találkozunk
először azzal a jelenséggel, hogy az oratórium műfajában megjelennek az ún.
vezérmotívumok. Liszt a "metamorfózis"-módszert alkalmazza: a témák
felismerhetőek ugyan, de mindig belesimulnak az adott hangulat légkörébe,
egy-egy zenei egységnek főmotívumában jelennek meg szerves és fontos
alkotórészként. Így, szinte ahány megszólalásuk van, annyiféle a színük,
karakterük és hangulatuk.
A Szent Erzsébet legenda zenei
anyaga lényegében három ilyen vezértémára épül. Az egyik magához a
címszereplőhöz csatlakozik és az ősi gregorián anyagból származik. Ott
"Quasi stella matutina" szöveggel ismert, később a protestáns egyházi
zenébe is bevonult Szent József-énekként, és jelen van a magyar gregorián
dallamkincsben is, mégpedig az Erzsébet-officium szerves részeként. Ez a dallam
a legfontosabb építőanyag, és a hallgató a műnek valamennyi részében
fölfedezheti. Természetesen mindig akkor, amikor Erzsébet énekel vagy róla van
szó.
A második vezértéma a szent származására
utal: jellegzetesen magyaros motívum. Először a kisded Erzsébetet jövendő
hazájának átadó magyar nemes ajkán hangzik föl, és később mindig olyankor
szólal meg, mikor Erzsébet a hazájára gondol.
A harmadik téma egyike a legősibb
dallamoknak, a gregorián mise Gloriájának egyik állandó témája. Itt a
kereszteslovagok képviselője. Megemlíthetjük még a második rész két utolsó
tételének egy visszatérő zenei gondolatát - először a szegények kórusaként,
majd siratóként hangzik fel -, ez szintén a magyar egyházi énekkincsből való.
A hat nagy tételen belül Liszt
számos kisebb formaegységet írt. Ezek szoros kapcsolatban vannak egymással,
egybekomponáltak. Nemcsak az egyes altételek zárlata hiányzik, de a zenei anyag
is folyamatosan megy át az egyik jelenetből a másikba.
Az oratórium tulajdonképpeni
ihletője Moritz von Schwindt hatrészes freskósorozata, amely a Wartburg falait
díszíti, és Erzsébet életéből vett jeleneteket ábrázol. E képek nyomán írta
Otto Roquette az oratórium szövegét.
A cselekmény:
I. rész: A nyitány az
Erzsébet-motívum első kidolgozása, hangulati bevezetés a szent
élettörténetéhez.
1. Erzsébet megérkezése a Wartburgba. Magyar nemesek küldöttsége hozza Thüringia őrgrófjához II. Endre lányát, Erzsébetet. A hercegkisasszonyt már bölcsőjében eljegyezték Hermann őrgróf fiával és örökösével, Lajossal. Egy magyar nemes énekel áriát, szavait az őrgróf viszonozza, majd a két gyermek találkozik. Kis társaik üdvözlik őket s az üdvözlésbe az egész nép bekapcsolódik.
2. Lajos őrgróf. A már felnőtt és uralkodó Lajossal vadászat közben találkozunk. A vadászatról hazatérőben Lajos meglátja feleségét, amint egy erdei ösvényen egyedül siet ismeretlen célja felé. Az őrgróf sejti, hova megy Erzsébet: határozott kérése ellenére a szegények kunyhóit keresi fel, hogy azoknak enni-innivalót vigyen. Erzsébet nem mondja meg a valót, azt állítja, hogy rózsákat szedett. És íme, csoda történik: a kenyér és a bor, a szegényeknek szánt alamizsna illatos rózsák csokrává változik. Erzsébet és Lajos hálaimával fordul az éghez. Az imához kapcsolódik az énekkar is.
3. A kereszteslovagok.
Az őrgróf a Szentföldre indul. Erzsébet fájdalmasan búcsúzik tőle, majd a sereg
eltávozik.
II. rész.
4. Zsófia őrgrófnő.
Lajos meghalt a harctéren. Anyja, a gonosz Zsófia magának akarja a hatalmat, és
ezért udvarmesterével kiűzeti menyét a Wartburgból. Vihar tombol, ám a
hatalomra éhes Zsófiát ez sem hatja meg: Erzsébetnek és gyermekeinek azonnal
távozniuk kell.
5. Erzsébet.
A szentéletű nő imával fordul az éghez, majd elhagyott hazájára emlékezik.
Szegények veszik körül Erzsébetet, és ő utolsó értékeit is szétosztja közöttük.
Ott, a szegények közt leheli ki lelkét.
6. Erzsébet ünnepélyes eltemettetése.
(A tételt bevezető zenekari közjáték még egyszer felsorakoztatja a mű fontos
zenei motívumait.) II. Frigyes császár jelenlétében a marburgi dómban helyezik
örök nyugalomra Erzsébetet. A temetésen ott vannak a szegények, a visszatért
kereszteslovagok, magyar és német püspökök és az egész nép.
Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz