Ugrás a fő tartalomra

Villanella

Szerző:
A villanella a 16. században egyike Itália népies, többszólamú dalformáinak, valószínűleg a 15. század tánchagyományából alakult ki. A villanella eredetileg strófadal, túlnyomórészt tizenegy vagy hét szótagú sorokkal a strambotto rímképletével, refrénnel kibővítve (abR abR abR ccR). Szövegileg és zeneileg egyaránt az alacsonyabb osztályokat parodizálja. A villanella zenei jellegzetességei: háromszólamú homofon szerkesztés, világos sortagolás, viszonylag egyszerű harmonizálásmód, népszerű dallamvilág és mindenekelőtt a már Praetorius által tipikusként felismert kvintpárhuzamok, amelyek a népzenében használatos éneklési mód utánzásának tekinthetők (kvintelés).


Az első nyomtatott gyűjtemények Velencében jelentek meg (Anonimus 1537, Nola 1541, Cimello 1545, Giovan Tommaso di Maio 1546). Ezután az eredeti Nápolyban otthonos villanella gyorsan elterjedt egész Itáliában, és csakhamar az olasz nyelvjárásokban írt dalok egyik legkedveltebb műfaja lett. De már Willaert (1545) négyszólamú villanelláinak fellazított szólamvezetésében mutatkoznak a madrigálhoz való hasonulás jelei, amelyek Donatónál, Lassusnál, Scandellónál még nagyobb hangsúlyt kapnak. Ez vezetett a 16. század vége felé a canzonetta kialakulásához. Marenzino villanellái, melyek a canzonetta-típushoz tartoznak, a harmónia által meghatározott szélső szólamvázukkal már a monódia közeledtét jelzik. A kor német zeneszerzőinél kedvelt címtoldalék, "az olasz villanellák módjára" (Regnart, Schein), amely lényegében a kompozíciók keresetlenségét kívánta kiemelni, a villanella messze nyúló hatását igazolja.


Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

Szerző:
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását e hangszeren való megnyilatkozásának. Az évszakok, op. 37/b 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található. Január: A kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés ötletszerűségéhez képest m...
További információk

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Szerző:
Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mindkett...
További információk