A toronyzene olyan kompozíció, mely a toronyból
"lefúvásra" (németül Abblasen) készültek, vagy használatosak. A 16.
századi Németországban elterjedt szokás volt, hogy a toronyőrök, később a
városi zenészek meghatározott órákban és alkalmakkor (az idő jelzésére, áhítat
ébresztésére stb.) a város, templom vagy kastély tornyából szignál- és
fanfárjeleket, később korálokat, táncokat, "toronyszonátákat" adtak
elő hangszereiken (cink, trombita, harsona stb.)
A legrégebbről fennmaradt toronyzenék közé tartozik J. Pezel Hora decima ... (1670) és Fünff-stimmigte blasende Music (1685) című gyűjteménye. Johann
Gottfried Reiche sorozata: Vier und
zwantzig neue Quatricinia, 1696-ban jelent meg, ezt Johann Georg
Christian Störl hat szonátája követte cinkre (cornetto) és három harsonára. Fr.
Schneider 1803-ban négy szonátát komponált (2 trombita és 3 harsona) a zittaui
városi muzsikusoknak. A hagyomány helyenként a 19. század közepéig fennmarad.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon
