A sinfonia concertante főként a 18. század második felében
kedvelt, többnyire háromtételes műfaj, koncertáló szólóhangszerekre és
zenekarra. Összeállítása a concerto grosso mintáját követi, formai szempontból
és feldolgozási módját tekintve a szólóversenyművel (koncert) rokon. A 18.
századból sok mű maradt ránk, melyek a sinfonia concertante műfajához
sorolhatók (mindenekelőtt szolisztikus fúvósszólamokkal), concerto (ritkábban
concertino) vagy Duo en concert címmel. A 19. század folyamán mind a régebbi,
mind az újabb keletű művekre a szabatosabb kettős-, hármas-, négyesverseny
megjelölés jutott érvényre, a sinfonia concertante megnevezés csak a
hangversenyrepertoár néhány darabjánál maradt meg (pl. Mozart, K.364).
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon
