A drame lyrique 1850 után Franciaországban a nagyopera és az
opéra-comique összeolvasztásából keletkezett, főleg az érzelmi hatásokra épülő
operaműfaj. Legeklatánsabb példája Gounod Faustja,
továbbfejlődésében Thomas Mignonja
játszott döntő szerepet. A drame lyrique ismertető jegyei: formai elegancia,
érzékeny hangszerelés, emlékeztető motívumok használata, kecses ritmusú
érzelmes melodika, később a szentimentalizmus kidomborítása (Massenet, Manon, Werther). Charpentier Louise operájától kezdve a drame lyrique a
verizmus vonásait vette át. A drame lyrique műfajához tartozik Debussy Pelléas és Mélisande-ja is, a zenei
impresszionizmus egyik főműve.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon
