A concerto grosso (nagy együttes) egyrészt a szólistákkal
(concertino) szemben álló nagyobb hangszercsoport (tutti, ripieno), mely
felváltva játszik a concertinóval, másrészt olyan concerto, amely ezen a
váltakozó játékon alapul. A concerto grosso kb. egyidejűleg keletkezett a szóló
concertóval, a 17. század második harmadában, Észak Itáliában, többek között
(egészen a 18. századig) a triószonáta előadásmódjaként, amelynek a
hangszer-összeállítása (két hegedű, gordonka, basso continuo) megegyezett a
concerto grosso eleinte tipikus concertino-összetételével. A concerto grosso
előfutárai a canzonák, szonáták és sinfoniák duó- és tióepizódjai. A műfaj
korai és teljesen kialakult darabja Stradella egy 1676-os concerto grossója, őt
követték a bolognai és a modenai iskola tagjai.
A concerto grosso elnevezést először Gregori alkalmazta (1698).
A concerto grosso legnagyobb olasz mestere Corelli, Torelli és Vivaldi. Vivaldi
háromtételes (gyors-lassú-gyors) formatípusa, hangszer-csoportosítási és formai
ötletessége, karakterisztikus tematikája, funkciós harmóniavilágon alapuló
hangzásfelületei, lassú tételeinek éneklő melodikája és a gyors tételekben a
tutti ritornellek és moduláló concertino epizódok rondószerű váltakozása döntő
módon járultak hozzá a concerto grosso műfaj kiérleléséhez.
Corelli technikájával Georg Muffat ismerkedett meg Itáliában,
1681/82-ben, és ő közvetítette a német zeneszerzőknek (Armonico
tributo, 1682). A
concerto grosso mesterei Vivaldi mellett és után Itáliában Caldara, Marcello,
Valentini, Manfredini, Albinoni, Geminiani és Locatelli, Németországban
Heinichen, Telemann, Graupner és Fasch. Bach 1721-ben befejezett Brandenburgi
versenyeiben a concerto grosso elvet más concerto műfajokkal keverte.
Händel hatása elsősorban Angliában és Németalföldön érvényesült,
többek között Fesch, George, Hebden és Avison műveiben. A 18. század második
felében a concerto grosso hangszer-összeállítás módja, a sinfonia
concertantében élt tovább.
A 20. század elején újjáélesztett barokk formák egyike a
concerto grosso, többek között Reger, Konzert im alten Stil (1912), Kaminski,
concerto grosso két zenekarra (1922), és Krenek concerto groosói (1921, 1924).
A concerto grosso műfajára emlékeztető művek többek között: Bartók, Concerto (1943), Stravinsky, Ebony-Concerto (1945), Liebermann, Concerto grosso (1954) jazzbandre és zenekarra.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon
