Ugrás a fő tartalomra

Balakirev: Islamey

Szerző:
Milij Alekszejevics Balakirev (1837-1910): Islamey - keleti fantázia

Balakirev zongoraművei már címükkel elárulják az irányt, amelyet szerzőjük követett, a zeneszerzőt, aki hatott rá: mazurkáinak, scherzóinak, noktürnjeinek és keringőinek sora éppúgy Chopin példájára utal, mint b-moll szonátája, tarantellája vagy berceuse-e. Novellette és Phantasiestück című kompozíciója Schumann, spanyol témájú zongoradarabjai, valamint más szerzők műveire írt virtuóz parafrázisai Liszt hatását mutatják.

Islamey című kompozícióját 1869-ben írta, Nyikolaj Rubinsteinnek ajánlotta, aki ugyanazon évben Pétervárott bemutatta. A darabot szerzője vázlatnak szánta ahhoz a szimfonikus költeményhez, amelyet Lermontov, Tamara című művéből írt az 1867-82-es években.


 A szinte megoldhatatlan technikai problémák - maga Balakirev sem vállalkozott a mű előadására - a zongoraművészek körében oly hírhedtté tették ezt a darabot, hogy csak nagy ritkán vállalkozik valaki a megszólaltatására. Pedig keleti ornamentikától burjánzó dallamvilága (amelyet a Kaukázusban tett népzenegyűjtő útjai során fedezhetett fel a zeneszerző), a frappáns kezdet egyszólamú, kényes repetíciókkal teletűzdelt bemutatásától hatalmas fokozással jut el a tetőpontra. Hacsaturjan közvetlen elődjének tekinthető e szempontból Balakirev, aki elsőnek keltette életre a zongora billentyűin Kelet szikrázó ritmusait, vad színekben tobzódó dallamait.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz
Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Szimfonikus költemény

Szerző:
A szimfonikus költemény a 19. és 20. századi programzene műfajához tartozó, többnyire egytételes zenekari kompozíciók, melyek különösen Liszt és R. Strauss nevével forrtak össze. A fogalmat Liszt alkotta meg, aki 1849-ben írt Tasso nyitányát 1854-ben így nevezte meg, majd ezt a megjelölést hamarosan minden ilyen jellegű művére kiterjesztette. A szimfonikus költemény előfutárai a programzene különböző válfajai voltak, különösen a többtételes programszimfónia és kiváltképp Berlioz ideája, a "drame instrumental" (Fantasztikus szimfónia), amelynek a programját úgy kell felfogni, mint egy opera szövegét. Szűkebb értelemben a szimfonikus költemény előzménye a nyitány, mégpedig a hangversenynyitány, elsősorban Beethoven drámai nyitányai. 1854 előtt Liszt is nyitánynak nevezte szimfonikus költeményeit. A szimfonikus költemény elnevezés Liszt nagy eszméjére utal, a zene megújítására a költészettel kötendő bensőséges szövetség révén, amire a "szimfonikus költő" hivat...
További információk

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

Szerző:
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását e hangszeren való megnyilatkozásának. Az évszakok, op. 37/b 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található. Január: A kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés ötletszerűségéhez képest m...
További információk