Ugrás a fő tartalomra

Ljadov: Baba-Jaga, Az elvarázsolt tó, Kikimora

Szerző:
Anatolij Konsztantinovics Ljadov (1855-1914)

Pétervárott született, apja és nagyapja jónevű karmesterek voltak. A pétervári konzervetóriumban tanult, ahol később kinevezték zeneelmélet tanárnak. Az ő növendéke volt többek között Prokofjev is. Az Etnográfiai Társulat eretében Liadov értées népzenekutatói munkát végzett, az itt gyűjtött anyagot eredményesen használta fel orosz népdalaiban és -táncaiban.

Mint alkotó, kevés becsvággyal és még kevesebb szorgalommal dolgozott. Az ő vonakodásának köszönhető például, hogy Gagyilev végül Stravinszkyt kérte fel a Tűzmadár megkomponálására. Így az igazán nagyszabású művekkel mindvégig a zenetörténet adósa maradt. Jelentőset és érdekeset alkotott mindamellett a kis formák, igénytelen műfajok területén, ahol fantasztikumot kedvelő képzelete irreális mesevilágba repítette.

Baba-Jaga, op. 56


1904-1909 között Liadov három zenekari mesét komponált. Ezek között az első az orosz népmesék közismert boszorkányának nevét viseli. A partitúra elején a zeneszerző idézetet közöl Afanaszjev Orosz népmeséiből: "Baba-Jaga kisurrant az udvarra, füttyentett egyet, és máris ott termett a teknő, a sulykoló és a seprő. Baba-Jaga fürgén beugrott a teknőbe és elindította, a sulykolóval hajtva, a seprővel eltüntetve a nyomát ... Hamarosan föléledt az erdő, recsegtek az ágak, zörgött a száraz lomb ..."

A kompozíció hangszerelése as dallami leleménye színesen, gazdagon illusztrálja a mesét. A művet 1904-ben mutatták be Pétervárott.

Az elvarázsolt tó, op. 62


A második tüdérmesét szerzője N. N. Cserepnyinnek ajánlotta. Eredetileg operának szánta, terve azonban - mint annyi más - megvalósulatlan maradt. Ennek a műnek nincs konkrét programja, leíró zene, a hallgató képzeletét azonban könnyen elragadja a sötét erdőkkel körülvett rejtelmes tó és a vizében lakozó sellők látomása. A mű bemutatója 1909-ben volt Pétervárott.

Kikimora, op. 63


Az 1909-ből való zenekari költemény programja a követező: Kikimora a sziklás hegységben nevelkedik a varázslónál. A hófehér kandúr reggeltől estig idegen országokról mesél neki. Estétől reggelig kristálybölcső ringatja. Hét év múlva felnő Kikimora, sovány és sötét leánnyá: feje akkora, mint egy gyűszű, termete vékony, mint egy szalmaszál. Reggeltől estig lármázik és csörömpöl. Estétől éjfélig fütyörészik, éjféltől hajnalig pedig fon, sző, és készíti selyemruháját. És lelkében gonoszat forralt Kikimora, az egész emberiség ellen ... A kompozíció lassú bevezetésből és gyors szakaszból áll. Bemutatója 1909-ben volt Pétervárott.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz

Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Szimfonikus költemény

Szerző:
A szimfonikus költemény a 19. és 20. századi programzene műfajához tartozó, többnyire egytételes zenekari kompozíciók, melyek különösen Liszt és R. Strauss nevével forrtak össze. A fogalmat Liszt alkotta meg, aki 1849-ben írt Tasso nyitányát 1854-ben így nevezte meg, majd ezt a megjelölést hamarosan minden ilyen jellegű művére kiterjesztette. A szimfonikus költemény előfutárai a programzene különböző válfajai voltak, különösen a többtételes programszimfónia és kiváltképp Berlioz ideája, a "drame instrumental" (Fantasztikus szimfónia), amelynek a programját úgy kell felfogni, mint egy opera szövegét. Szűkebb értelemben a szimfonikus költemény előzménye a nyitány, mégpedig a hangversenynyitány, elsősorban Beethoven drámai nyitányai. 1854 előtt Liszt is nyitánynak nevezte szimfonikus költeményeit. A szimfonikus költemény elnevezés Liszt nagy eszméjére utal, a zene megújítására a költészettel kötendő bensőséges szövetség révén, amire a "szimfonikus költő" hivat...
További információk

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

Szerző:
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását e hangszeren való megnyilatkozásának. Az évszakok, op. 37/b 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található. Január: A kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés ötletszerűségéhez képest m...
További információk