Ugrás a fő tartalomra

Johannes Brahms: A végzet dala, op. 54

Szerző:
Johannes Brahms (1833-1897): A végzet dala, op. 54
A végzet dala című kórusköltemény első vázlatait 1868-ban jegyezte le Brahms, végleges formájában azonban csak 1871-ben fejezte be a művet, Baden-Badenben. Néhány hónappal később a Karlsruhei Filharmonikusok hangversenyén mutatták be. 

A végzet dala Hölderlin költeményének megzenésítése. A költemény alaphangja mindvégig tragikus: az antik istenek boldog nyugalmával az ember életének zilált békétlenségét állítja szembe a költő. Ez a szembeállítás magától értetődően vezet az ember szükségszerű pusztulásához. Brahms zenéje azonban felülemelkedik a költemény pesszimizmusán, a mű befejezését megbékélésbe, fennkölt harmóniába oldja fel.
A három szakaszra tagolt kórusmű első és utolsó szakasza az istenek birodalmának kiegyensúlyozott nyugalmát, éteri tisztaságát érzékelteti. A bevezetésben kórus zengi ezt a boldogságot, kimérten lépő, egyenletes ritmikával, lebegő harmóniákkal. A középső szakaszban az emberi lények kínja szól, viharos panasszal, lázongó keserűséggel, az elemek haragjától ostorozva. Kietlen reménytelenségbe fullad ez a dráma, ám ekkor felcsendül a befejező szakasz, amely visszaidézi a mű első dallamának megfoghatatlan könnyűségét és derűjét. Emberi hang nem szólal meg többé, az örök nyugalom és béke harmóniáját a zenekar csendíti meg.


Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz
Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Szimfonikus költemény

Szerző:
A szimfonikus költemény a 19. és 20. századi programzene műfajához tartozó, többnyire egytételes zenekari kompozíciók, melyek különösen Liszt és R. Strauss nevével forrtak össze. A fogalmat Liszt alkotta meg, aki 1849-ben írt Tasso nyitányát 1854-ben így nevezte meg, majd ezt a megjelölést hamarosan minden ilyen jellegű művére kiterjesztette. A szimfonikus költemény előfutárai a programzene különböző válfajai voltak, különösen a többtételes programszimfónia és kiváltképp Berlioz ideája, a "drame instrumental" (Fantasztikus szimfónia), amelynek a programját úgy kell felfogni, mint egy opera szövegét. Szűkebb értelemben a szimfonikus költemény előzménye a nyitány, mégpedig a hangversenynyitány, elsősorban Beethoven drámai nyitányai. 1854 előtt Liszt is nyitánynak nevezte szimfonikus költeményeit. A szimfonikus költemény elnevezés Liszt nagy eszméjére utal, a zene megújítására a költészettel kötendő bensőséges szövetség révén, amire a "szimfonikus költő" hivat...
További információk

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

Szerző:
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását e hangszeren való megnyilatkozásának. Az évszakok, op. 37/b 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található. Január: A kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés ötletszerűségéhez képest m...
További információk