A tarantella (a pók szóból)
Dél-Itáliában honos, a 19. századi műzenébe gyakran átvett, 6/8-os ritmusú
(12/8-ban vagy 3/4-ben is lejegyzett) népi tánc. Apuliában a tarantizmusban
szenvedők gyógyító táncához játszott táncdallamokból ered. A 15. század első
felétől dokumentált tarantizmus titokzatos betegség, amelyet a néphit szerint a
tarantula pók csípése okoz, és amelyet csak az összeroskadásig folytatott vad
táncolás gyógyíthat meg.
Kircher (1641) közöl először olyan
dalszövegeket és táncdallamokat, amelyeket kizárólag gyógytáncoknál használtak.
A karakterisztikus 6/8-os ritmus a 18. század közepe óta bizonyított. A
tarantulát mindenekelőtt Nápoly környékén táncolták népi táncként, a
gyógytáncok stilizált utánzataként fiatal lányok és legények egyenként (de
párosan is) igen kitartóan. A 18. század végéig számos itáliai utazót ihletett
meg, Goethétől Rilkéig. A műzenében a tarantella-ritmust és a zene
karakterisztikus moll-dallamosságát Weber óta gyakran használják a dél-itáliai
lokálkolorit közvetítésére, mindenekelőtt a programzene, az opera és a balett
műfajában.
Forrás: Brockhaus Riemann, Zenei
lexikon