2017. február 15., szerda

Nocturne

A nocturne az olasz notturno a 18., néha még a 19. században is szerenád, cassazione jelentésű: többtételes, tetszés szerinti hangszer-összeállítású, szabadtéri előadásra is alkalmas divertimento (pl. Mozart, K. 286, Haydn, Hob. II:25-32). Ugyanekkor a notturno vagy nocturne kehetett egytételes darab is, egy vagy több énekhangra, kísérettel vagy anélkül (pl. K 436-439). 

A 18. és 19. század fordulóján a vokális nocturne a francia románccal rokon. Kantábilitása behatolt a késő 18. század hangszeres szerenádjainak lassú tételeibe. Ezek, valamint a tisztán hangszeres románcok kötik össze a 18. századi szerenádot a 19. századi karakterdarab-műfajú, egytételes zongoranocturne-ökkel (pl. Field, Chopin). 

Debussy 1899-ben befejezett három zenekari darabjának (Nuages, Fétes, Sirénes, a harmadik szöveg nélküli nőikarral) a 3 nocturnes címet adta, James Whistler azonos című képei nyomán. Az E.T.A. Hoffmann javasolta német Nachtstück elnevezést elsőként Schumann (op. 23, 1839), a 20. században Reger, Hindemith, Henze alkalmazta.




Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon