A nocturne az olasz notturno a 18.,
néha még a 19. században is szerenád, cassazione jelentésű: többtételes,
tetszés szerinti hangszer-összeállítású, szabadtéri előadásra is alkalmas
divertimento (pl. Mozart, K. 286, Haydn, Hob. II:25-32). Ugyanekkor a notturno
vagy nocturne kehetett egytételes darab is, egy vagy több énekhangra,
kísérettel vagy anélkül (pl. K 436-439).
A 18. és 19. század fordulóján a
vokális nocturne a francia románccal rokon. Kantábilitása behatolt a késő 18.
század hangszeres szerenádjainak lassú tételeibe. Ezek, valamint a tisztán
hangszeres románcok kötik össze a 18. századi szerenádot a 19. századi
karakterdarab-műfajú, egytételes zongoranocturne-ökkel (pl. Field, Chopin).
Debussy 1899-ben befejezett három zenekari darabjának (Nuages, Fétes, Sirénes,
a harmadik szöveg nélküli nőikarral) a 3 nocturnes címet adta, James Whistler
azonos című képei nyomán. Az E.T.A. Hoffmann javasolta német Nachtstück
elnevezést elsőként Schumann (op. 23, 1839), a 20. században Reger, Hindemith,
Henze alkalmazta.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei
lexikon