2017. február 19., vasárnap

Manuel de Falla: Éj a spanyol kertekben

 - szimfonikus impressziók zongorára és zenekarra

A mű 1909 és 1915 között íródott, azzal a bevallott céllal, hogy — a komponista szavai szerint — „helyek, élmények és érzelmek emlékét idézze fel”. Az andalúziai népzene jellegzetes ritmusait, hangsorait, dallamfordulatait és ékesítéseit örökíti meg e három „szimfonikus impresszió”, amelynek hatását a beleszőtt virtuóz zongoraszólam különösképpen emeli.


Az első tétel a Generalife kertekben „játszódik le”, a granadai Alhambra felett elterülő festői környezetben. Két dallamból épül fel a tétel zenéje, mindkettőre a kis hangterjedelem és a táncos ritmika jellemző. A zeneszerző mesterien alkalmazza a témamegfordítás hagyományos praxisát: rendszerint a zongoraszóló mutatja be a témák fordított alakját. 

A második tétel távolból idehangzó táncot érzékeltet. Lefojtott, sejtelmes hanghatások adják alaphangulatát. Ismét két dallamból formálódik a darab, az első a zongoraszóló ostinato ritmusképlete felett bontakozik ki, a második nyugodt lejtésű tánc, amely azonban szenvedélyes aprózásban is felcsendül.

A zárótételt fülledt szenvedély hangulata vezeti be, majd démoni erővel robban ki a cigánytánc izgató temperamentuma. Mint az egész művet, ezt a darabot is kis hangközökben mozgó, könnyen variálható dallamok szövik át. A befejezés — teljesen lehalkuló együttesen — az elcsendesülő éjszakát jelképezi: visszatér a tétel bevezetéseként hallott zenei anyag.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz