Kodály
éji-zenéi (akár utal rá egy-egy mű címe, akár nem) sokkal jelentékenyebb helyet
töltenek be Kodály alkotóművészetében, mint ezt korábban gondoltuk volna.
Bennük virul ki Kodály szerelmi költészete, mégpedig zenéjének túlnyomórészt
vokális, kis részben hangszeres ágában.
Az Esti dal 1938-ban keletkezett, a
hagyományos, telt dúr-hangzást veszi alapul. Bizonyára erre is visszavezethető
rendkívüli bel-és külföldi népszerűsége, partitúrája többek között még kínai,
dán és héber énekszövegekkel is megjelent. Széleskörű elterjedtségének alapja
azonban már maga a feldolgozott népdal, amely a parasztember estéli fohászát,
lefekvés előtti imáját is tartalmazza, strófikusan ismétlődő dallammal. A
"Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai" című,
1984-ben megjelent könyv kimutatta, hogy e népdalt maga Kodály gyűjtötte
1922-ben a Heves megyei Pásztón, a kórusműben szereplő első két versszakkal
együtt. A harmadik strófa szövege Szegedről való, és Kálmán Lajos "Koszorúk
az Alföld vad virágaiból" című népköltési gyűjteményének 1878-ban
megjelent második kötetében olvasható.
Figyelemre
méltó, hogy a kompozíció ebben az esti-muzsikában a szöveg nélküli, zümmögő
alsó szólamok kitartott hangjaival, úgynevezett orgonapontjával kezdődik. E
halk hangfreskó fölött bontakozik ki a népdal. A mű első szakasza itt is
nyugodt, statikus, akár egy állókép vagy megfestett idill: "Erdő mellett
estvéledtem, / Subám fejem alá tettem" - ezek az indító szavak adják meg a
mű első, majd harmadik, utolsó strófájának hangulatát.
A
középső részben a fohász hangjába türelmetlen panasz vegyül, a zene is
mozgalmassá válik: a homofon szerkesztéssel szemben itt is a szólamok élénk
polifóniája kerül előtérbe, és a dinamika is itt ér csúcspontjára, majd a
szoprán szöveg nélkül fölszálló halk dallama búcsúztatja a kompozíciót, az
egész szopránszólam együttesen emelkedik föl a skála lépcsőin, még mindig
ugyanazon orgonapont fölött, amely szüntelenül aláfestette halk zümmögésével az
1. és a 3. strófa fohász-dallamát.
Az Esti dal elterjedését tovább
fokozta, hogy nem csak gyermek-, illetve nőikar változata készült és jelent
meg, hanem vegyes- és férfikar letétje is.
Forrás:
Kroó György, A hét zeneműve