2017. február 13., hétfő

Kodály Zoltán: Esti dal (kórusmű)

Kodály éji-zenéi (akár utal rá egy-egy mű címe, akár nem) sokkal jelentékenyebb helyet töltenek be Kodály alkotóművészetében, mint ezt korábban gondoltuk volna. Bennük virul ki Kodály szerelmi költészete, mégpedig zenéjének túlnyomórészt vokális, kis részben hangszeres ágában.

Az Esti dal 1938-ban keletkezett, a hagyományos, telt dúr-hangzást veszi alapul. Bizonyára erre is visszavezethető rendkívüli bel-és külföldi népszerűsége, partitúrája többek között még kínai, dán és héber énekszövegekkel is megjelent. Széleskörű elterjedtségének alapja azonban már maga a feldolgozott népdal, amely a parasztember estéli fohászát, lefekvés előtti imáját is tartalmazza, strófikusan ismétlődő dallammal. A "Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai" című, 1984-ben megjelent könyv kimutatta, hogy e népdalt maga Kodály gyűjtötte 1922-ben a Heves megyei Pásztón, a kórusműben szereplő első két versszakkal együtt. A harmadik strófa szövege Szegedről való, és Kálmán Lajos "Koszorúk az Alföld vad virágaiból" című népköltési gyűjteményének 1878-ban megjelent második kötetében olvasható.




Figyelemre méltó, hogy a kompozíció ebben az esti-muzsikában a szöveg nélküli, zümmögő alsó szólamok kitartott hangjaival, úgynevezett orgonapontjával kezdődik. E halk hangfreskó fölött bontakozik ki a népdal. A mű első szakasza itt is nyugodt, statikus, akár egy állókép vagy megfestett idill: "Erdő mellett estvéledtem, / Subám fejem alá tettem" - ezek az indító szavak adják meg a mű első, majd harmadik, utolsó strófájának hangulatát.

A középső részben a fohász hangjába türelmetlen panasz vegyül, a zene is mozgalmassá válik: a homofon szerkesztéssel szemben itt is a szólamok élénk polifóniája kerül előtérbe, és a dinamika is itt ér csúcspontjára, majd a szoprán szöveg nélkül fölszálló halk dallama búcsúztatja a kompozíciót, az egész szopránszólam együttesen emelkedik föl a skála lépcsőin, még mindig ugyanazon orgonapont fölött, amely szüntelenül aláfestette halk zümmögésével az 1. és a 3. strófa fohász-dallamát.

Az Esti dal elterjedését tovább fokozta, hogy nem csak gyermek-, illetve nőikar változata készült és jelent meg, hanem vegyes- és férfikar letétje is.



Forrás: Kroó György, A hét zeneműve