2017. február 14., kedd

Johann Sebastian Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079

Musikalisches Opfer, magyarul: zenei áldozat, felajánlás. Bach kései remekműveinek egyike, 1747-ből való. A mű abból az alkalomból íródott, hogy a zenekedvelő porosz király, Nagy Frigyes potsdami udvarában vendégül látta a komponistát, és néhány ütemes témát adott egy fúgához. Bach, amikor eltávozott Potsdamból, elhatározta, hogy a feladatot alaposan kidolgozza, és két hónappal később a király témájára nagyszabású sorozatot írt, amelyben az ellenpontozó művészet különféle próbatételeit oldotta meg. 

A sorozatot Nagy Frigyesnek ajánlotta. Tizenhárom darabon mutatja be Bach egy téma ellenpontos feldolgozásának különféle módozatait és lehetőségeit: mindig a legtakarékosabb művészi eszközökkel, a legtömörebb formában. Hangszerösszeállításra csak néhány helyen utal, feltehető, hogy a mű megszólaltatásában csembaló, vonósegyüttes és fuvola vett részt.


Az ötödik helyen álló hatszólamú ricercar (ebben az elnevezésben a fúga elődjére utal Bach, ugyanakkor e mű keletkezésére: Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta — „…”) még a mester ellenpontos alkotásai közül is kiemelkedik bravúros szerkesztésével. A sorozat legszebb darabja a nyolcadik helyen álló triószonáta, a bachi kamaramuzsika egyik gyöngyszeme. Szövevényes feldolgozásban halljuk viszont a király témáját a szólamok között elrejtve, a négytételes forma egyes szakaszaiban.

Nagy Frigyesnek szóló ajánlásában Bach többek között így ír: „…Elhatároztam és nyomban hozzá is láttam, hogy ezt a valóban királyi témát tökéletesen kidolgozzam és azt a világgal megismertessem…” A porosz király történelmi alakjáról az utókor számos adalékot ismer. A zene történetébe a Zenei áldozattal kapcsolatban írta be nevét.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz

Ha kottából szeretnéd követni zenét: