Az 1892-ben írt szimfonikus költemény — amely a Finlandiával együtt
Sibelius világhírét megalapozta — méltón képviseli azt az egyszerű, viszonylag
kis hangkészlettel élő, kevés szóval rendkívül sokat mondó népi hangot, amely
számunkra sokkal inkább ismerős, semhogy egzotikusnak tartanánk.
A bevezetés és az első téma a finnugor puszták végtelen távlatát nyitja
meg a hallgató előtt. A második téma portyára induló nomád törzs sötét
elszántságát érzékelteti. A hegedűk fölsíró dallama a portyázók dúlása nyomán
támadt siralmak megtestesítője. A rézfúvók riadója vérbosszúra hív. Az
összecsapás kegyetlen harccá fokozódik. A puszta ismét felhangzó témája ezúttal
harsányan hirdeti a győzők diadalát. Végül klarinétszóló festi az éjszakai
tábortűz mellett pihenők nyugodalmát.
A szimfonikus költemény az 1893-as helsinki bemutatón, ahol a szerző
vezényelte — nem aratott sikert; Sibelius ekkor átdolgozta a darabot, főképpen
a hangszerelésen változtatott. Ebben a megváltozott formájában végre kedvező
fogadtatásra talált a mű.
Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz