Georg Friedrich Händel (1685-1759):
Vízi zene
Kamarazenéjében, szvit- és
koncertmuzsikájában Händel olasz és francia hagyományokat követ. Akárcsak Bach,
ő is gyakorlati célú, alkalmi műveket komponált, amelyek már kortársai körében
is egyértelmű sikert arattak.
A népszerű szvitmuzsika közismert
történeti előzménye az a viszály, volt, amely az 1710-es években Händel és a
hannoveri választófejedelem között támadt: a zeneszerző ugyanis az angol
főváros hívásának engedve cserbenhagyta korábbi gazdáját, nem sejtve, hogy az
rövidesen I. György néven Anglia királya lesz. Händel ily módon abba a különös
helyzetbe került, hogy új gazdája - akinek kegyét oka volt keresnie - azonos
volt a régivel, akit annak idején ő hagyott cserben, és aki joggal neheztelt
rá.
Az uralkodó kibékítését az 1717-ben
komponált Vízi zene segítségével sikerült elérnie. A Temzén rendezett látványos
vízi ünnepség fényét jelentős mértékben emelte a pompás szabadtéri muzsika,
amelynek több mint húsz tételéből napjainkban rendszerint hatot szólaltatnak
meg: a francia stílusú, ünnepélyes nyitány után tetszőleges sorrendben és
számban következnek a barokk szvit hagyományos táncdarabjai.
Forrás: Pándi Marianne,
Hangversenykalauz