2017. február 19., vasárnap

Fandango

A fandango (= lakoma, vendégség),  18. század óta ismert 3/4-es, 3/8-os, ritkán 6/8-os ütemű, összefogódzás nélküli, csalogatós párostánc, a mérsékelttől a gyorsig terjedő tempóval és markáns ritmikával. 

A fandango helyi elnevezései még granadina, malaguena, murciana és rondena, kísérő hangszerei gitár és kasztanyetta, néha duda, schalmei és (csörgő)dob. Gyakran szabad ritmusú copla szakítja félbe, melyet a táncos partnernőjének énekel. Közép- és Dél-Spanyolországban vallásos és munkaszöveggel énekelt változatai is ismertek. 

A versszakok közé többnyire hangszeres ritornellek ékelődtek, melyek formái és motívumai átkerültek a spanyol gitár- és zongorazenébe. Népszerű stilizált fandangókat találunk Rimszkij-Korszakov (Capriccio espagnol), Albeniz (Iberia), Granados (Goyescas) és de Falla műveiben (A háromszögletű kalap). Híres, valószínűleg andalúziai eredetű fandango-dallamot használt fel Gluck Don Huan balettjében és Mozart a Figaro házasságában.




Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon