A fandango (= lakoma,
vendégség), 18. század óta ismert 3/4-es, 3/8-os, ritkán 6/8-os ütemű,
összefogódzás nélküli, csalogatós párostánc, a mérsékelttől a gyorsig terjedő
tempóval és markáns ritmikával.
A fandango helyi elnevezései még granadina, malaguena,
murciana és rondena, kísérő hangszerei gitár és kasztanyetta, néha duda,
schalmei és (csörgő)dob. Gyakran szabad ritmusú copla szakítja félbe, melyet a
táncos partnernőjének énekel. Közép- és Dél-Spanyolországban vallásos és
munkaszöveggel énekelt változatai is ismertek.
A versszakok közé többnyire
hangszeres ritornellek ékelődtek, melyek formái és motívumai átkerültek a
spanyol gitár- és zongorazenébe. Népszerű stilizált fandangókat találunk
Rimszkij-Korszakov (Capriccio espagnol), Albeniz (Iberia), Granados (Goyescas)
és de Falla műveiben (A háromszögletű kalap). Híres, valószínűleg andalúziai
eredetű fandango-dallamot használt fel Gluck Don Huan balettjében és Mozart a Figaro
házasságában.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon