Ugrás a fő tartalomra

Debussy-D'Annunzio: Szent Sebestyén vértanúsága

Szerző:
Debussy-D'Annunzio: Szent Sebestyén vértanúsága
- misztérium szoprán-, 2 altszólóra, narrátorra, énekkarra és zenekarra

A Szent Sebestyén Claude Debussy késői alkotóperiódusának nyitánya. Ebben a műben szólal meg először a "musicien français" utolsó műveinek klasszikussá leszűrődött és teljesen megtisztult hangja.

Pedig a darab szövegkönyve egyáltalán nem klasszikusan tiszta és egyszerű. A századforduló világhíressé vált olasz költője, Gabriele d'Annunzio misztériumjátéka különös módon vegyíti az ókeresztény vallásos misztikát a Krisztus működését követő első századok keleti Adonisz-kultuszával és ... az erotikával. Szent Sebestyén vértanúságának története d'Annunzio számára az extázis e három forrásából állt össze és főhősét úgy ábrázolja, hogy a mártír egyidejűleg képviseli önmagát, a keresztre feszített Jézust és a szépséget megtestesítő, eltemetett és megsiratott Adoniszt. Mindehhez hozzájárultak a bemutató különös körülményei.



D'Annunzio az Orosz Balett egyik előadásán látta meg és fedezte fel magának Gyagilev egyik sztárját, Ida Rubisteint. Az ő számára, ennek a rendkívül igéző, különös szépségű és sokrétű tehetséggel megáldott művésznek írta misztériumát. Elképzelése az volt, hogy Ida Rubinstein alakítsa a szent szerepét. Sok munkába, fáradságba és hellyel-közzel botrányos hercehurcába került, amíg a táncosnőt megtanították a színészi munka alapelemeire és megpróbálták valamennyire is elfogadható módon megvalósíttatni vele a nehézveretű francia versek deklamálását. 



A bemutató 1911. május 22-én zajlott le a párizsi Châtelet színházban, rendkívül fényes külsőségek között. Léon Bakst tervezte a díszleteket és a jelmezeket., Fokin a koreográfiát, Debussy barátja, André Caplet vezényelt, és a szopránszólót a kor híres francia énekesnője, Rose Féart énekelte. Mindezek ellenére az előadás nagy bukás volt. A mű hamarosan lekerült a műsorról, már csak azért is, mert Párizs püspöke kiközösítéssel sújtotta azokat, akik a martirológiát és erotikát "megbotránkoztatóan" vegyítő előadást megnézik.


A kiátkozás később nem volt már visszariasztó, ám Szent Sebestyén azóta is alig-alig kerül színpadon előadásra. Annál inkább a koncertpódiumon. Ma leggyakrabban narrátorral oldják meg a problémát. A szövegmondó erősen kivonatolva, csak a legfontosabb momentumokra szorítkozva recitálja a textust. Debussy zenéje azonban egyike a francia mester legszebb alkotásainak. Nem komponálta át a verset, hanem csak a zenét kívánó részleteket írta meg, hol zenekari számként, hol pedig szólóénekhangra vagy kórusra bízott vokális tételekként.

A Szent Sebestyén zenéje több rövid tételből áll. Az egyes tételek közt találunk több zenekari darabot, köztük a nemes egyszerűségében kitűnő előjátékot valamint Szent Sebestyén két táncát. Az egyikben az extázisban levő szent tüzes parázson táncol, a másikban pedig táncban jeleníti meg a Passiót. A kartételek közül mindenekelőtt a nagy fokozással befejező apoteózisához jutó finálét kell felemlíteni, valamint a női kar által megszólaltatott, keleties Adonisz-siratót. Ezek mögött a rövid szólótételek eléggé háttérbe szorulnak.









Forrás: Várnai Péter, Oratóriumok könyve
Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sz...
További információk

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

Szerző:
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását e hangszeren való megnyilatkozásának. Az évszakok, op. 37/b 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található. Január: A kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés ötletszerűségéhez képest m...
További információk

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Szerző:
Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mind...
További információk