2017. február 13., hétfő

Debussy-D'Annunzio: Szent Sebestyén vértanúsága

Debussy-D'Annunzio: Szent Sebestyén vértanúsága
- misztérium szoprán-, 2 altszólóra, narrátorra, énekkarra és zenekarra

A Szent Sebestyén Claude Debussy késői alkotóperiódusának nyitánya. Ebben a műben szólal meg először a "musicien français" utolsó műveinek klasszikussá leszűrődött és teljesen megtisztult hangja.

Pedig a darab szövegkönyve egyáltalán nem klasszikusan tiszta és egyszerű. A századforduló világhíressé vált olasz költője, Gabriele d'Annunzio misztériumjátéka különös módon vegyíti az ókeresztény vallásos misztikát a Krisztus működését követő első századok keleti Adonisz-kultuszával és ... az erotikával. Szent Sebestyén vértanúságának története d'Annunzio számára az extázis e három forrásából állt össze és főhősét úgy ábrázolja, hogy a mártír egyidejűleg képviseli önmagát, a keresztre feszített Jézust és a szépséget megtestesítő, eltemetett és megsiratott Adoniszt. Mindehhez hozzájárultak a bemutató különös körülményei.



D'Annunzio az Orosz Balett egyik előadásán látta meg és fedezte fel magának Gyagilev egyik sztárját, Ida Rubisteint. Az ő számára, ennek a rendkívül igéző, különös szépségű és sokrétű tehetséggel megáldott művésznek írta misztériumát. Elképzelése az volt, hogy Ida Rubinstein alakítsa a szent szerepét. Sok munkába, fáradságba és hellyel-közzel botrányos hercehurcába került, amíg a táncosnőt megtanították a színészi munka alapelemeire és megpróbálták valamennyire is elfogadható módon megvalósíttatni vele a nehézveretű francia versek deklamálását. 



A bemutató 1911. május 22-én zajlott le a párizsi Châtelet színházban, rendkívül fényes külsőségek között. Léon Bakst tervezte a díszleteket és a jelmezeket., Fokin a koreográfiát, Debussy barátja, André Caplet vezényelt, és a szopránszólót a kor híres francia énekesnője, Rose Féart énekelte. Mindezek ellenére az előadás nagy bukás volt. A mű hamarosan lekerült a műsorról, már csak azért is, mert Párizs püspöke kiközösítéssel sújtotta azokat, akik a martirológiát és erotikát "megbotránkoztatóan" vegyítő előadást megnézik.


A kiátkozás később nem volt már visszariasztó, ám Szent Sebestyén azóta is alig-alig kerül színpadon előadásra. Annál inkább a koncertpódiumon. Ma leggyakrabban narrátorral oldják meg a problémát. A szövegmondó erősen kivonatolva, csak a legfontosabb momentumokra szorítkozva recitálja a textust. Debussy zenéje azonban egyike a francia mester legszebb alkotásainak. Nem komponálta át a verset, hanem csak a zenét kívánó részleteket írta meg, hol zenekari számként, hol pedig szólóénekhangra vagy kórusra bízott vokális tételekként.

A Szent Sebestyén zenéje több rövid tételből áll. Az egyes tételek közt találunk több zenekari darabot, köztük a nemes egyszerűségében kitűnő előjátékot valamint Szent Sebestyén két táncát. Az egyikben az extázisban levő szent tüzes parázson táncol, a másikban pedig táncban jeleníti meg a Passiót. A kartételek közül mindenekelőtt a nagy fokozással befejező apoteózisához jutó finálét kell felemlíteni, valamint a női kar által megszólaltatott, keleties Adonisz-siratót. Ezek mögött a rövid szólótételek eléggé háttérbe szorulnak.








Forrás: Várnai Péter, Oratóriumok könyve