2017. február 18., szombat

Courante

A courante a 16. század közepe óta ismert francia tánc. Arbeau 1588-ban kora (1540 körül) courante-ját "játék és balett formájú" táncként jellemzi.


Más formákkal kapcsolódva az elnevezés a 16. században bransles sourans-ként , később allemande courante-ként fordul elő. Az első egyértelműen courante-nak jelzett és datálható darab a La corante du roy, Schmid orgonatabulatúrás könyvében (1577). Az 1600 körüli idők courante-ja hármas lüktetésű, kétrészes felépítésű, az egyes részek zárlatai nagy értékekben végződnek. Praetorius, aki a Terpsichore-ban (1612) francia zeneszerzők courante dallamra írott tételeit adta közre, megemlíti, hogy a courante-ot gyors értékekben kell lejegyezni. A zenei és irodalmi források szerint a 17. század első felében Franciaországban a courante volt a leghasználatosabb tánc. A 17. század folyamán a courante indulatos karaktere udvarivá, elegánssá vált. Virágkora 1610-1660, de XIV. Lajos udvarában egészen a század végéig a táncolt darabok repertoárján maradt.

A 17. század második felének folyamán, a lant és billentyűs zenében (Gaultier, Chambonnières, d'Anglebert) fejlődött ki a francia courante késői formája, amelyet a courante gaye és courante grave megkülönböztetés ellenére (pl. Lebègue-nél, 1677) mérsékelt tempó jellemzett. Jellemzője volt továbbá a 3/2-es és 6/4-es ütemek gyakori váltakozása és az ennek megfelelő hangsúlyeltolódás. A tételek szerkesztésmódja közel állt a polifon szólamvezetéshez.

A courante stilizálási folyamata a 17. század közepétől egyszersmind a francia courante és az olasz corrente szétválásához vezetett. Bár a corrente továbbra is a francia gyakorlat függvénye maradt, az olyan meghatározások, mint Correnti alla francese, azt bizonyítják, hogy a francia courante-tól megkülönböztette a rendszerint gyors tempó és az egyenletes, folyamatos, élénk 3/4-es vagy 3/8-os mozgás.

1600 körül a courante meghonosodott Angliában és fokozatosan Németországban is. A courante 162 darabbal Praetorius Terpsichore-jának több mint a felét foglalja el. Froberger csembaloszvitjeinek courante-jai túlnyomórészt az újabb, francia típust képviselik. J. S. Bach mindkét formatípust felhasználta francia és angol szvitjeiben, valamint a partitákban (a francia többek között az összes angol szvitben, az olaszt többek között a 2., 4., 5. és 6. francia szvitben. A courante elhelyzkedése, más táncokkal való kapcsolódása sokféle lehetett, pl. pavane-galliarde-courante-tripla, vagy - a régebbi pavane-galliarde táncpár mintájára - a courante páratlan ütemű párként az allemande-hoz illeszkedhetett.




Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon