Ugrás a fő tartalomra

Courante

Szerző:
A courante a 16. század közepe óta ismert francia tánc. Arbeau 1588-ban kora (1540 körül) courante-ját "játék és balett formájú" táncként jellemzi.


Más formákkal kapcsolódva az elnevezés a 16. században bransles sourans-ként , később allemande courante-ként fordul elő. Az első egyértelműen courante-nak jelzett és datálható darab a La corante du roy, Schmid orgonatabulatúrás könyvében (1577). Az 1600 körüli idők courante-ja hármas lüktetésű, kétrészes felépítésű, az egyes részek zárlatai nagy értékekben végződnek. Praetorius, aki a Terpsichore-ban (1612) francia zeneszerzők courante dallamra írott tételeit adta közre, megemlíti, hogy a courante-ot gyors értékekben kell lejegyezni. A zenei és irodalmi források szerint a 17. század első felében Franciaországban a courante volt a leghasználatosabb tánc. A 17. század folyamán a courante indulatos karaktere udvarivá, elegánssá vált. Virágkora 1610-1660, de XIV. Lajos udvarában egészen a század végéig a táncolt darabok repertoárján maradt.

A 17. század második felének folyamán, a lant és billentyűs zenében (Gaultier, Chambonnières, d'Anglebert) fejlődött ki a francia courante késői formája, amelyet a courante gaye és courante grave megkülönböztetés ellenére (pl. Lebègue-nél, 1677) mérsékelt tempó jellemzett. Jellemzője volt továbbá a 3/2-es és 6/4-es ütemek gyakori váltakozása és az ennek megfelelő hangsúlyeltolódás. A tételek szerkesztésmódja közel állt a polifon szólamvezetéshez.

A courante stilizálási folyamata a 17. század közepétől egyszersmind a francia courante és az olasz corrente szétválásához vezetett. Bár a corrente továbbra is a francia gyakorlat függvénye maradt, az olyan meghatározások, mint Correnti alla francese, azt bizonyítják, hogy a francia courante-tól megkülönböztette a rendszerint gyors tempó és az egyenletes, folyamatos, élénk 3/4-es vagy 3/8-os mozgás.

1600 körül a courante meghonosodott Angliában és fokozatosan Németországban is. A courante 162 darabbal Praetorius Terpsichore-jának több mint a felét foglalja el. Froberger csembaloszvitjeinek courante-jai túlnyomórészt az újabb, francia típust képviselik. J. S. Bach mindkét formatípust felhasználta francia és angol szvitjeiben, valamint a partitákban (a francia többek között az összes angol szvitben, az olaszt többek között a 2., 4., 5. és 6. francia szvitben. A courante elhelyzkedése, más táncokkal való kapcsolódása sokféle lehetett, pl. pavane-galliarde-courante-tripla, vagy - a régebbi pavane-galliarde táncpár mintájára - a courante páratlan ütemű párként az allemande-hoz illeszkedhetett.




Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

Szerző:
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását e hangszeren való megnyilatkozásának. Az évszakok, op. 37/b 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található. Január: A kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés ötletszerűségéhez képest m...
További információk

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Szerző:
Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mindkett...
További információk