A capriccio a 16. században madrigál
stílusú vokális darabok neve. A 16. század végén és a 17. században a fantasia,
ricercar, canzona, praeludium és toccata címekkel gyakran azonos értelmű
capriccio különféle hangszerekre (néha egyúttal énekre: per sonar et cantar)
vagy billentyűs hangszerre írott, imitációs vagy szabad stílusú darabokat
jelöl.
A capriccio szabad formálását
hangsúlyozza Praetorius (1618), "Rögtönzött Capriccio avagy Phantasia: ha valaki
öröme és tetszése szerint fúga kidolgozásába kezd, de abban nem időzik
hosszasan, hanem ötletszerűen hamarosan másik fúgába fog ...",
később Brossard (1703) és Mattheson (1739) is, aki a capricciót a fantáziákhoz
sorolja. Frescobaldinál a capriccio, amelynek 1624-ben szabadabb előadási módot
követel, a toccatához áll közel, és legtöbbször határozott kompozíciós feladat
hordozója (capriccio cromatico, capriccio sopra il cucho).
Froberger, Strungk és G.
Böhm fúgaszerű capriccióival a 17. században a Kerll, Poglietti és C. Farina
stylus phantasticusához tartozók állnak szemben. Ez utóbbiakban különleges
témák és hangfestések találhatók (állathangutánzások Farinánál: Capriccio Stravagante).
Azóta, különösen a 18-19. századi
capriccióban, az utánzó, a bizarr vagy virtuóz elem jellemző (utóbbi különösen
a hegedűzenében, Locatelli és Tartini óta, aki hegedűversenyeinek kadenciáit
1740-ben Capricciként publikálta). Bach Caprissio sopra
la lontananza del suo fratello dilettisimo-ján, Haydn Acht Sauschneiger müssen seyn capriccióján,
Mozart művein (capriccio kadencia értelemben a K. 354 és 398
zongoravariációkban, fantázia éretelemben a K. 395 zongoracapriccióban) és
Beethoven Rondo a capriccio-ján
keresztül a fejlődés útja a karakterdarab típusához vezet (Weber, Mendelssohn,
Brahms, Reger, Dvorák, Kreisler).
A 19. században a capriccio
nemzeti színezetű darabokat is jelölhet (Csajkovszkij, Capriccio italien, Saint-Saëns, Capriccio arabe zenekarra). Paganini
(24 caprices), R. Kreutzer, Rode, Franchomme óta a vonóscapriccio az etűdhöz
áll közel, de a scherzóval is rokon (Mendelssohn). A 20. században capricciót
írt Stravinski és - operaként, a cím eredeti, "játékos ötlet"
értelmében - R. Strauss.
Forrás: Brockhaus Riemann
Zenei lexikon