2017. február 13., hétfő

Capriccio

A capriccio a 16. században madrigál stílusú vokális darabok neve. A 16. század végén és a 17. században a fantasia, ricercar, canzona, praeludium és toccata címekkel gyakran azonos értelmű capriccio különféle hangszerekre (néha egyúttal énekre: per sonar et cantar) vagy billentyűs hangszerre írott, imitációs vagy szabad stílusú darabokat jelöl.

A capriccio szabad formálását hangsúlyozza Praetorius (1618), "Rögtönzött Capriccio avagy Phantasia: ha valaki öröme és tetszése szerint fúga kidolgozásába kezd, de abban nem időzik hosszasan, hanem ötletszerűen hamarosan másik fúgába fog ...", később Brossard (1703) és Mattheson (1739) is, aki a capricciót a fantáziákhoz sorolja. Frescobaldinál a capriccio, amelynek 1624-ben szabadabb előadási módot követel, a toccatához áll közel, és legtöbbször határozott kompozíciós feladat hordozója (capriccio cromatico, capriccio sopra il cucho).


Froberger, Strungk és G. Böhm fúgaszerű capriccióival a 17. században a Kerll, Poglietti és C. Farina stylus phantasticusához tartozók állnak szemben. Ez utóbbiakban különleges témák és hangfestések találhatók (állathangutánzások Farinánál: Capriccio Stravagante).


Azóta, különösen a 18-19. századi capriccióban, az utánzó, a bizarr vagy virtuóz elem jellemző (utóbbi különösen a hegedűzenében, Locatelli és Tartini óta, aki hegedűversenyeinek kadenciáit 1740-ben Capricciként publikálta). Bach Caprissio sopra la lontananza del suo fratello dilettisimo-ján, Haydn Acht Sauschneiger müssen seyn capriccióján, Mozart művein (capriccio kadencia értelemben a K. 354 és 398 zongoravariációkban, fantázia éretelemben a K. 395 zongoracapriccióban) és Beethoven Rondo a capriccio-ján keresztül a fejlődés útja a karakterdarab típusához vezet (Weber, Mendelssohn, Brahms, Reger, Dvorák, Kreisler).


A 19. században a capriccio nemzeti színezetű darabokat is jelölhet (Csajkovszkij, Capriccio italien, Saint-Saëns, Capriccio arabe zenekarra). Paganini (24 caprices), R. Kreutzer, Rode, Franchomme óta a vonóscapriccio az etűdhöz áll közel, de a scherzóval is rokon (Mendelssohn). A 20. században capricciót írt Stravinski és - operaként, a cím eredeti, "játékos ötlet" értelmében - R. Strauss.


Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon