A branle a 15-16. században hintázó
oldallépés, amilyennek többek között a basse danse zárólépését a
tánctabulatúrák meghatározzák. Valószínűleg ezzel függ össze a branle-nak
nevezett 16-17. századi stilizált tánc, amely kb. 1530 óta ismeretes.
1588-ban Arbeau a branle 26 fajtáját
nevezi meg. A legfontosabbak: branle double (commun) a meghajlás után
kettőslépéssel jobbra és balra, és a szintén páros ütemű branle simple,
egyszerű lépéssel jobbra, a double-ból redukált dallammal. Ezeket az ünnepélyes
lépő táncokat kevésbé stilizált, gyorsabb táncok követhették, így a branle gay
és a nagyon élénk zárótánc, a branle de Bourgogne (vagy de Champagne). Ez a
négy típus a régi francia táncszvit alapja.
A többnyire származásuk helyéről
elnevezett branle-ok közül a legismertebb a branle de Poitou volt. Arbeau a
gavotte-ot is a branle-hoz számítja. miután a 17. századtól a stilizálódott
branle-t nem táncolták többé, nevével gyakran körtánc jellegű népies táncokat
jelöltek. XIV. és XV. Lajos udvari báljain már csak branle à mener és gavotte
szerepelt, ezeket courante vagy - mint Rameaunál - menüett követte.
Branle gyűjteményeket adott ki Attaignant1530-ban, Praetorius 1612-ben és Brade
1617-ben.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei
lexikon