A dumka ukrán
népi tánc és dal, amelynek sírva vigadó hangulatváltásai, kesergésből féktelen
duhajkodásba átcsapó kedélyvilága a mi csárdásunkéval rokon. 1890—1891-ben
komponált zongoratriójában Dvořák hat dumkát sorakoztat egymás mellé.
A
bemutató 1891 áprilisában azon az ünnepi esten hangzott fel, amelyet Dvořáknak
a prágai egyetem díszdoktorává való avatása alkalmából rendeztek. A
zongoraszólamot maga a zeneszerző játszotta, a gordonkáét Hanus Wihan, a
hegedűét Ferdinand Lachner.
Az első három
darab összefüggésére utal az „attacca” előírás, amelynek értelmében ezeket
megszakítás nélkül kell egymás után előadni. A tartalmi összefüggést a hangulat
fokozatos emelkedése motiválja, ami az egyes táncok hangnemének „éthoszából” is
sejthető: az első darab hangneme e-moll, a hamadiké A-dúr.
A középső tánc
cisz-moll-ban hangzik fel. E két hangulati pólus között ingadozik a másik három
darab is: az utolsó dumka egyetlen tételen belül váltogatja a lassú és gyors
tempót, a csüggeteg és a mulatós hangot, és e tekintetben hasonló „a sorozat
nyitó darabjához. A hat dumka tehát végső soron összefüggő egészet alkot.
Forrás: Pándi
Marianne, Hangversenykalauz