Ugrás a fő tartalomra

Tragédie lyrique

Szerző:
A tragédie lyrique (tragédie en musique néven is) a francia barokk zenés színház 17. század utolsó harmadában kialakult műfaja. A tragédie lyrique előzményei a ballet de cour és a comèdie-ballet. Igazi előképe a klasszikus francia tragédia, amelynek retorikus előadásmódját a récitatifban (recitativo) követte. Cambert (1671-72) első kísérletei után Lully a Cadmus et Hermione-nal (1673) megteremtette a tragédie lyrique típusát.


Jellemzői: a zárt jelenetépítkezés, amelyet túlnyomórészt szillabikus áriák, kis duettek, nagy kórusok és balett-tételek tagolnak. 1673 és 1686 között Lully csaknem minden évben írt egy tragédie lyrique-et, az utolsó az Armide (1686) volt. Lully tragédie lyrique-koncepciója körülbelül egy évszázadon keresztül alapvető maradt. Lully halála után Charpentier (Médée, 1693), Marais (Alcione, 1706), Campra (Hésione, 1700, Tancréde, 1702, Idoménée, 1712), Desmarets (Didon, 1693, Iphigénie en Tauride, 1704), Monéclair (Jephté, 1732) és Destouches (Amadis de Gréce, 1699, Omphale, 1700) említendők a műfaj zeneszerzői közül. Új csúcspontot ért el a tragédie lyrique Rameau működésével (Hippolyte et Aricide, 1733, Castor et Pollux, 1737). Rameau-ra a kantábilis dallamvezetés, a zenei szövet harmóniai gazdagodása és a zenekar megnövekedett szerepe jellemző. A tragédie lyrique végső szakaszát Gluck francia művei képviselik (Iphigénie en Aulide, 1774, Armide, 1777, Iphigénie en Tauride, 1799).


Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Szimfonikus költemény

Szerző:
A szimfonikus költemény a 19. és 20. századi programzene műfajához tartozó, többnyire egytételes zenekari kompozíciók, melyek különösen Liszt és R. Strauss nevével forrtak össze. A fogalmat Liszt alkotta meg, aki 1849-ben írt Tasso nyitányát 1854-ben így nevezte meg, majd ezt a megjelölést hamarosan minden ilyen jellegű művére kiterjesztette. A szimfonikus költemény előfutárai a programzene különböző válfajai voltak, különösen a többtételes programszimfónia és kiváltképp Berlioz ideája, a "drame instrumental" (Fantasztikus szimfónia), amelynek a programját úgy kell felfogni, mint egy opera szövegét. Szűkebb értelemben a szimfonikus költemény előzménye a nyitány, mégpedig a hangversenynyitány, elsősorban Beethoven drámai nyitányai. 1854 előtt Liszt is nyitánynak nevezte szimfonikus költeményeit. A szimfonikus költemény elnevezés Liszt nagy eszméjére utal, a zene megújítására a költészettel kötendő bensőséges szövetség révén, amire a "szimfonikus költő" hivat...
További információk

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Szerző:
Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mindkett...
További információk