Ugrás a fő tartalomra

Vivaldi: Il pastor fido

Szerző:
Antonio Vivaldi (1678-1741): Il pastor fido - hat szonáta fuvolára és continuobasszusra

 "A hű pásztor" alcímet viselő szonáták - a szerző utasítása értelmében - musette (kis oboa), viella (régebbi hegedűfajta), fuvola vagy hegedű számára készültek, természetesen valamennyi hangszerhez continuobasszus kísérete is járult.
musette (kis oboa)


viella (régebbi hegedűfajta)
Nyomtatásban az op. 13 Párizsban jelent meg 1737-ben, W. Kolneder azonban korábbi évek termésének tartja. Napjaink hangverseny-gyakorlatában többnyire fuvolán és csembalón adják elő e műveket, amelyek egy része a templomi szonáta, illetve szvit kombinációjára épül, mások a versenyművek ritornelles szerkesztését idézik. Vivaldi gazdag hangszeres fantáziája szabadon él a különféle hangszínek és hangszer effektusok lehetőségeivel, trombita, síp és duda felidézésével éppúgy találkozunk e sorozatban, mint a barokk stílus jellegzetes visszhang (echo) hatásával. A negyedik szonátából a Pasztorál, a hatodikból az impozáns Fúga érdemel külön említést.

1. C-dúr (I. Moderato, II. Tempo di Gavotta, Allegro, III. Aria, Affettuoso, IV. Allegro, V. Giga, Allegro)

 2. C-dúr (I. Preludio, Adagio, II. Allegro assai, III. Sarabanda, Adagio)

 3. G-dúr (I. Preludio, Andante, II. Allegro ma non presto, III. Sarabanda, IV. Corrente, V. Giga, Allegro)

 4. A-dúr (I. Preludio, Largo, II. Allegro ma non presto,III. Pastorale, IV. Allegro)

 5. C-dúr (I. Un poco vivace, II. Allegro ma non presto, III. Un poco vivace, IV. Giga, Allegro, V-VI. Minuetto I-II.)

 6. G-moll (I. Vivace, II. Fuga da capella, III. Largo, IV. Allegro ma non presto)

 Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz

Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Szerző:
Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mindkett...
További információk

Szimfonikus költemény

Szerző:
A szimfonikus költemény a 19. és 20. századi programzene műfajához tartozó, többnyire egytételes zenekari kompozíciók, melyek különösen Liszt és R. Strauss nevével forrtak össze. A fogalmat Liszt alkotta meg, aki 1849-ben írt Tasso nyitányát 1854-ben így nevezte meg, majd ezt a megjelölést hamarosan minden ilyen jellegű művére kiterjesztette. A szimfonikus költemény előfutárai a programzene különböző válfajai voltak, különösen a többtételes programszimfónia és kiváltképp Berlioz ideája, a "drame instrumental" (Fantasztikus szimfónia), amelynek a programját úgy kell felfogni, mint egy opera szövegét. Szűkebb értelemben a szimfonikus költemény előzménye a nyitány, mégpedig a hangversenynyitány, elsősorban Beethoven drámai nyitányai. 1854 előtt Liszt is nyitánynak nevezte szimfonikus költeményeit. A szimfonikus költemény elnevezés Liszt nagy eszméjére utal, a zene megújítására a költészettel kötendő bensőséges szövetség révén, amire a "szimfonikus költő" hivat...
További információk