KomolyZene

A menüett Poitou vidékéről származó népi táncból eredő tánc, melyet állítólag XIV. Lajos táncolt Lully zenéjére, 1653-ban. A menüett a francia udvarban hamarosan az állandó táncrend végére került, a branle, courante és gavotte után. Páros táncként, erősen stilizált figurákkal igen gyorsan elterjedt, s a 18. században és a 19. század első évtizedeiben, különösen Németországban, minden bál elején táncolták. Táncra szánt menüettet csaknem minden 18. századi zeneszerző írt, még Beethoven is (12 menüett egy maszkabálra, 1799). A menüett zeneileg 3/4-es, két 4 vagy 8 ütemes, megismételt részből áll. Metrikai felépítése alapján a menüett a kora klasszikus és klasszikus zeneszerzés-tanításban paradigmaként szolgált. 1750 után a menüettkomponálás zenei játékká is vált, amint arról többek között Kirnberger is beszámol (Der allezeit fertige Menuetten- und Polonaisenkomponist, 1757). A menüett stilizált táncként Chambonnières-nál már 1670 körül bekerült a szvitbe (Németországban Schmelzer...

A trió a 18. században a három énekszólamra és basso continuóra írt darab (tercett), valamint a triószonáta megnevezése. Ma minden, három közreműködővel előadott hangszeres darab neve trió (vonóstrió, fúvóstrió, zongoratrió), illetve a megfelelő előadó együttesé is. A trió eredetileg azonban szolisztikus három szólamú tétel (többnyire fúvósokra). Lully francia operáiban az ötszólamú vonósegyüttes epizódjaként (tánctételekben illetve áriák és kórusok ritornelle-jeként). Közjátékszerű triószakaszok (divertissements) a francia nyitány fugatós részében először A. Steffaninál ( Orlando , 1691) fordulnak elő. G. Muffat, J. C. F. Fischer és J. S. Bach átvették ezt a szokást. A francia triószerkezet hatott a concerto grosso concertinójára is (2 hegedű és gordonka). Az 1680 körül a francia táncszvitbe illesztett menüett, passepied, gavotte és bourrée tételek rendszerint egy trióval (2 oboa és fagott) vagy egy burdon darabbal (musette) alkotnak párt, Ezek hangzása elüt a teljes zenekarra írt...

Antonio Vivaldi (1678-1741): Il pastor fido   - hat szonáta fuvolára és continuobasszusra "A hű pásztor" alcímet viselő szonáták - a szerző utasítása értelmében - musette (kis oboa), viella (régebbi hegedűfajta), fuvola vagy hegedű számára készültek, természetesen valamennyi hangszerhez continuobasszus kísérete is járult. musette (kis oboa) viella (régebbi hegedűfajta) Nyomtatásban az op. 13 Párizsban jelent meg 1737-ben, W. Kolneder azonban korábbi évek termésének tartja. Napjaink hangverseny-gyakorlatában többnyire fuvolán és csembalón adják elő e műveket, amelyek egy része a templomi szonáta, illetve szvit kombinációjára épül, mások a versenyművek ritornelles szerkesztését idézik. Vivaldi gazdag hangszeres fantáziája szabadon él a különféle hangszínek és hangszer effektusok lehetőségeivel, trombita, síp és duda felidézésével éppúgy találkozunk e sorozatban, mint a barokk stílus jellegzetes visszhang (echo) hatásával. A negyedik szonátából a Pasztorál,...