Richard Specht, Strauss lelkes biográfusa szerint, ha egy földrengés
elpusztítaná az Alpok csodálatos vidékét, Strauss szimfonikus költeménye hű
képet adna e tájról, amelyet a kottalapok mindörökre megőriztek! A program —
egy hegycsúcs megmászása, és az út visszafelé viharban — ezúttal csak a formai
keretet nyújtja a tisztán zenei koncepcióhoz.
Az eseménysor a következő:
Éjjel (a bevezetés első része). A hegyek körvonalai komoran
bontakoznak ki a sötét háttérből, amit a pozanok és a basszustubák mély
hangszíne érzékeltet.
Napfelkelte (a bevezetés második része);
A hegymászás a vándortémát exponálja, lendületes indulószerű
darab, amelynek során a zeneszerző a népszerű zenetörténeti közhelyektől sem
riad vissza.
Belépés az erdőbe: széles távlatú természeti kép, amelynek messze
hátteréből pásztorok kurjongatása hallatszik.
Vándorlás a patak mentén; A vízesésnél: a természet hangjait
csengő-bongó hangszerek — hárfák, cintányérok, triangulum, harangjáték, celesta
— válogatott effektusaival eleveníti meg a komponista;
Jelenés: bűbájos vízitündér csalogató játéka a zuhatagban; a forma
első nagyobb szelvénye itt ér véget.
Virágos mezőn folytatódik a vándor útja, immár szelíd, napfényes
tájon;
Hegyi legelőn: a táncoló pásztorok és pásztorlányok kurjantásai a
méhek zümmögésével és a madarak dalával vegyülnek. Idillikus zsánerkép vezeti
be a szonátatétel kidolgozási szakaszát.
Tévúton a sűrű bozótban: íme a kidolgozás hagyományos
„konfliktusa”, amelyet Strauss fugatóval jelez.
A gleccseren különös, egészhangú téma érzékelteti a rendkívüli
atmoszféra vakító fényét, a hegycsúcs jeges magaslatát.
Veszélyes pillanatok a szédítő szirteken, míg végre: A
hegycsúcson a vándor elé tárul a mélység pazar és ugyanakkor szédítő panorámája.
A kidolgozás tetőpontja azonban csak a Látomás című szakaszban
érkezik el. Itt éli át a vándor a hegymászás egész drámáját, a magány
szorongásával és a jeges sziklák fenyegető veszedelmével.
Köd ül a tájra. A nap lassan elsötétül. Ezt követi az Elégia komor
közjátéka, majd a Vihar előtti csend. Távolból mennydörgés
hallatszik. Teljes a sötétség, ragadozó madarak vijjognak. A vihar kitört.
Leereszkedés a hegyről. Ez egyben a formai visszatérés kezdetét
jelzi. A kóda két részből áll: Naplemente és Befejezés.
A hatalmas mű apparátusa minden eddigit felülmúl: nem kevesebb, mint
109 tagú zenekart írt elő Strauss, a hangszerek között pedig olyan kuriózumokat
is alkalmaz, mint a mély regiszterű heckelphon-oboát, a szélgépet és a
mennydörgést utánzó instrumentumot, amelyet itt próbált ki első ízben a
komponista. Az Alpesi szimfóniát 1915-ben Berlinben maga Strauss mutatta be.
Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz