Ezt a művet Ravel — a G-dúr koncerttel egy időben — Paul
Wittgenstein zongoraművész felkérésére írta, aki jobb karját az első
világháborúban elvesztette. A bécsi bemutatón Wittgenstein játszotta a
koncertet, 1931 novemberében, időközben azonban összekülönböztek a
zeneszerzővel — állítólag bizonyos, a zongoraművész által javasolt
változtatásokon —, és így Ravel a mű párizsi bemutatójára Jacques
Février-t kérte fel.
A darab egyetlen nagyszabású tételből áll, amely azonban három
formarészre tagolódik: két lassú szakasz fog közre egy gyorsat. Karaktere
alapjában különbözik a G-dúr versenyétől, erre maga Ravel is felhívta a
figyelmet. Egyebekben így nyilatkozott a balkezes koncertről:
„...Az ilyen jellegű műveknél az a lényeg, hogy ne a hangok laza
szövedékének, hanem két kézre írott zongoraszólamnak benyomását keltsük. Ezért
fordultam segítségért olyan stílushoz, amely közelebb áll a hagyományos koncert
bizonyos értelemben impozáns stílusához. Ilyen értelemben megfogalmazott első
rész után rögtönzés jellegű epizód következik, amely teret enged a
jazz-zenének. Csak lassan derül ki, hogy ez a jazz-stílusú epizód az első rész
témáin épült fel.”
Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz