A
korál első (eredetileg melléknévi) jelentésében legkésőbb a 14. századtól a
kórusra, mint egyszólamú liturgikus ének zenei apparátusára vonatkozott. A késő
középkorban a nyugati katolikus egyház egyszólamú, latin nyelvű énekeinek,
vagyis a gregorián, ambrozián, beneventán és mozarab énekeknek gyűjtőfogalmává
válik, kizárva a keleti liturgiák énekeit. A cantus choralis planus sive
Gregorianus illetve cantus choralis kifejezés amelyet már Conrad von Zabern
használt 1460-70 körül, és amelyet 1490 körül a "korgesangk" szóval
fordítottak németre, az egyszólamú liturgikus éneket a többszólamú menzurális
vagy figurális zenétől határolja el. Prasberg és Agricola musica mensuralist és choralist
különböztetnek meg.
A
korál szó a magyarban is használatos műfajmegjelölésként csak Németországban és
Itáliában szerepel. Mellette más kifejezések is használatban maradtak, pl.
musica plana, cantus planus, cantus Gregorianus, cantus firmus. Az angol és a
francia szóhasználatban choral annyi, mint kóruson megszólaló. Az egyszólamú
liturgikus korál-ének előadóit choralesnak nevezik, az énekeket tartalmazó
kötet neve, főként Itáliában, chorale, Németországban címként pl. Chorale vetus
pro organoedo (1511). Az ilyen énekeket felhasználó többszólamú ciklusok címe
is lehet korál, pl. Isaac 1555-ben, Nürnbergben kinyomtatott Choralis
Constantinusa.
A
korál szó használatának későbbi stádiumát tükrözi az 1724-es Cantus choralis
figuratus kórus címe, amely az eredetileg egymással ellentétes értelmű szópárt
egy kifejezésbe olvasztja össze. A német és skandináv evangélikus egyházban a
katolikus szóhasználattól eltérően korálnak nevezik a nemzeti nyelvű, strofikus
gyülekezeti énekeket, amelyek részben reformáció előtti énekekre vezethetők
vissza, illetve a gregorián énekstílus hatása alatt keletkeztek. A reformátorok
szóhasználatában ennek még nincs nyoma. A mai magyar szóhasználatban a korál a
protestáns egyházi éneket jelenti, megkülönböztetésképp a gregorián énektől.
A
17. század óta a korál vokális vagy hangszeres feldolgozást is jelent (pl.
Schütz és J.S. Bach). Alkalmazták a korál megjelölést többszólamú egyházi ének
harmonizációkra is. Egy 1660-ból származó drezdai istentiszteleti rendtartásban
a choraliter szó nyilvánvalóan a capella jelentésű. Az ilyen és hasonló
kifejezésekben - korálkantáta, korálpassió, korálelőjáték, orgonakorál - a
korál szó mindig egyházi ének feldolgozására utal. Sokrétű szerepet játszik a
korál az újabb kori világi zenében, közvetlen átvételként és újrakomponált formában
is, éspedig főleg vallásos, emelkedett, ünnepélyes vagy archaikus tartalmak
zenei hordozójaként:
Dies irae sequenta: Berlioz, Fantasztikus szimfónia,
Liszt, Haláltánc,
Lauda
Sion sequentia: Hindemith, Mathis der Maler
evangélikus
egyházi ének: Mozart, A varázsfuvola,
Mendelssohn, Reformationssymphonie,
J.S.
Bach négyszólamú korálfeldolgozás: Berg, Hegedűverseny
koráldallam:
Haydn, Chorale St.
Antoni,
Beethoven, Vonósnégyes op.
132,
Mahler, 2. szimfónia,
Berg, Wozzeck.
Forrás:
Brockhaus Riemann Zenei lexikon