Ugrás a fő tartalomra

Kodály Zoltán: Esti dal (kórusmű)

Szerző:
Kodály éji-zenéi (akár utal rá egy-egy mű címe, akár nem) sokkal jelentékenyebb helyet töltenek be Kodály alkotóművészetében, mint ezt korábban gondoltuk volna. Bennük virul ki Kodály szerelmi költészete, mégpedig zenéjének túlnyomórészt vokális, kis részben hangszeres ágában.

Az Esti dal 1938-ban keletkezett, a hagyományos, telt dúr-hangzást veszi alapul. Bizonyára erre is visszavezethető rendkívüli bel-és külföldi népszerűsége, partitúrája többek között még kínai, dán és héber énekszövegekkel is megjelent. Széleskörű elterjedtségének alapja azonban már maga a feldolgozott népdal, amely a parasztember estéli fohászát, lefekvés előtti imáját is tartalmazza, strófikusan ismétlődő dallammal. A "Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai" című, 1984-ben megjelent könyv kimutatta, hogy e népdalt maga Kodály gyűjtötte 1922-ben a Heves megyei Pásztón, a kórusműben szereplő első két versszakkal együtt. A harmadik strófa szövege Szegedről való, és Kálmán Lajos "Koszorúk az Alföld vad virágaiból" című népköltési gyűjteményének 1878-ban megjelent második kötetében olvasható.




Figyelemre méltó, hogy a kompozíció ebben az esti-muzsikában a szöveg nélküli, zümmögő alsó szólamok kitartott hangjaival, úgynevezett orgonapontjával kezdődik. E halk hangfreskó fölött bontakozik ki a népdal. A mű első szakasza itt is nyugodt, statikus, akár egy állókép vagy megfestett idill: "Erdő mellett estvéledtem, / Subám fejem alá tettem" - ezek az indító szavak adják meg a mű első, majd harmadik, utolsó strófájának hangulatát.

A középső részben a fohász hangjába türelmetlen panasz vegyül, a zene is mozgalmassá válik: a homofon szerkesztéssel szemben itt is a szólamok élénk polifóniája kerül előtérbe, és a dinamika is itt ér csúcspontjára, majd a szoprán szöveg nélkül fölszálló halk dallama búcsúztatja a kompozíciót, az egész szopránszólam együttesen emelkedik föl a skála lépcsőin, még mindig ugyanazon orgonapont fölött, amely szüntelenül aláfestette halk zümmögésével az 1. és a 3. strófa fohász-dallamát.

Az Esti dal elterjedését tovább fokozta, hogy nem csak gyermek-, illetve nőikar változata készült és jelent meg, hanem vegyes- és férfikar letétje is.



Forrás: Kroó György, A hét zeneműve
Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Szerző:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sztasz...
További információk

Darius Milhaud: Scaramouche - szvit két zongorára, op. 165/b

Szerző:
Az 1937-es párizsi Világkiállítás alkalmára készült kompozícióról így ír szerzője önéletrajzi visszaemlékezéseiben (i. m. 207. 1): „… Ez idő tájt írtam azt a zongoradarabot, amellyel nagyon sok bajom volt, míg elkészült: Ida Jankelevitch és Marcelle Meyer számára egy kétzongorás szvitet. Átvettem néhány elemet két színpadi zeném partitúrájából és ezt az elegyet Scaramouche -nak neveztem el. Deiss nyomban ki akarta adatni… Én azonban élénken lebeszéltem; ,Senki nem fogja játszani', ám kiadómnak igen különös természete volt és csak azt adta ki, amit szeretett. A Scaramouche történetesen tetszett neki és jónak tartotta. A jövő őt igazolta. Miközben a kottapapírt általában nehéz volt eladni, ebből több kiadás jelent meg…” Scaramouche, akinek nevét Milhaud a kétzongorás szvit címében örökítette meg, eredeti nevén Fiorelli nápolyi színész volt, aki 1694-ben halt meg. Az első tétel motorikus mozgását sajátságos ritmikai lüktetés kíséri végig. A második tétel dalformában írt lír...
További információk

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Szerző:
Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mindkett...
További információk