Az 1888-ban írt szimfónia ösztönzője
Jean Paul, romantikus költő A titán című költeménye volt. E költeménynek
megfelelően osztotta a zeneszerző művét két részre. Az első rész (az első két
tétel) címe: "Az ifjúkor napjaiból, erények, gyümölcsök és tüskék." A
második rész (harmadik és negyedik tétel) címe "Commedia umana". A
szimfóniát 1889-ben Budapesten mutatták be a Filharmonikusok, Mahler
vezényletével.
A szimfónia vallomásszerűen személyes
hangját azok az utalások teszik még hitelesebbé, amelyek az 1883-ban írt Vándorlegény dalai-hoz fűződnek. E
dalciklus természet-élményből fakadó, megkapóan egyszerű és a népdal kevésszavú
drámai feszültségét hordozó hangulatvilága hatja át az első tételt, amely a
német romantikusok jellegzetes vándorló kedvét és ugyanakkor az otthon iránt
érzett nosztalgiáját fejezi ki.
A második tétel vaskos humorú
scherzója a szilaj népi mulatságok remekmívű szimfonikus ábrázolása, amit
hatásosan egészít ki az álmodozó hangú középrész.
A harmadik tételben a zeneszerző
eredeti humora csillan meg: a tétel fődallama a közismert "János bácsi
keljen fel" kezdetű nótából került a szimfóniába, ebből kerekedik az erdő
vadjainak parodisztikus gyászindulója is. Ez a részlet a giccs erőteljes korai
kigúnyolása, "A vadász temetése" című egykorú metszet
"méltó" kommentárja.
A finálé viharos és mozgalmas tabló,
a későromantika minden hangszerelésbeli gazdagságát felhasználja. Befejezése
egyben visszapillantás is: mielőtt a zeneszerző búcsút venne, még egyszer
felidézi a szimfónia zenei anyagát, majd a tétel nyugtalanul cikázó fényei
egyetlen ragyogó ívben hunynak ki.