Az
opus-számmal nem jelzett három etűd a köztudatban a „posztumusz” melléknévvel
szerepel. F. I. Fétis és J. Moscheles 1840-ben
megjelent zongoraiskolája (Méthode des Méthodes pour le Piano) számára
komponálta Chopin.
1. f-moll. Andantino,
2. Asz-dúr. Allegretto,
3. Desz-dúr. Allegretto grazioso
Az első két
darabban ugyanazt a feladatot tűzi a játékos elé, mint az op. 25. második
etűdjében: a poliritmika zökkenőmentes megoldását. A merő technikai feladvány
azonban a zongorajátékos problémája: a hallgatónak nem szabad észrevennie a
nehézséget, amely a páros és páratlan időmérték együttjátszásából adódik.
Ellenben fel kell, hogy figyeljen az f-moll etűd érzékeny kromatikájára, pillanatonként
változó színeire, valamint az Asz-dúr darab telten zengő harmóniáira.
A
harmadik etűd világos tónusa a súlytalannak tetsző staccatók következtében
fokozottan érvényesül.
Forrás: Pándi Marianne,
Hangversenykalauz