Ugrás a fő tartalomra

Flamenco

A flamenco, canto flamenco, népszerű délspanyol (andalúziai) táncok és dalok neve. A flamenco eredete vitatott. Mór és zsinagógabeli zene hatását is föltételezik, minthogy pedig a 19. század elejétől kiváltképpen az andalúziai és ókasztíliai cigányoknál terjedt el (erről cante gitanónak is nevezik), sokan cigányzenének tekintik. 

Két stílusfajtáját különböztetik meg: az egyik a cante jondo (az andalúz jondo a spanyol hondo megfelelője: 'mély, 'mélyről jövő', 'bensőséges'), másképp canto grande. A másik a cante chico ('kis ének'). A gitárosok (tocaoras) és az énekesek (cantaoras) egy táncosnő (bailaora) köré csoportosulnak. A cante jondo egyszerű szövege, mely panaszos, felváltva hangos és halk, "Ay, Ay"-jal indul, szerelemről, halálról, vétekről szól, túlnyomórészt négy verssorból (különböző rímelésű nyolcasokból) és refrénből áll. 

A szabad dallamvezetés - sztereotip vagy variált ismétlésekkel, szertelen díszítésekkel és váltakozó ritmikával - az énekestől virtuóz előadást követel, úgyhogy a drámai és rendkívül kifejező cante jondóban, a sokkal szerényebb cante chicótól eltérően, a gitárral szemben az énekesé az elsőbbség. Alfajai a seguidilla, cana, polo, soleare, martinete. A cante chicóhoz tartozik a bulería, solearílla, alegría, sevillana, fandangillo és tango.


A flamenco-éneket a flamenco-tánc kíséri, vagy csupán bevezeti. Ennek mindkét fajtája (baile jondo, baile chico) szóló-, illetve individuális párostánc. A táncosok lábukkal dobogják (zapateado), kezükkel vagy kasztanyettel ütik a taktust. Műzenei példái: de Falla, Granados, Albeniz, Turina flamencói.




Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1835-1882): Egy kiállítás képei   Ez a nagyszabású, kifejezetten pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, előzmények nélkül jött létre és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben – 39 éves korában – írta. Ugyanebből az évből származik a  Napfény nélkül  c. dalsorozat, valamint az  Elfeledve  c. ballada, mindkettő  Golenyiscsev-Kutuzov  szövegére. Az  Egy kiállítás képei  megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának,  Viktor Hartman  festőművésznek elhunyta volt. Mivel azonban az Elfeledve c. balladát Verescsagin egyik festménye ihlette, feltehetjük, hogy Muszorgszkij ez idő tájt fokozottan érdeklődött a képzőművészeti alkotások zenei interpretációja iránt. „Viktor Hartman halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből” – írja Vlagyimir Vasziljevics  Sz...

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. Valószínűleg az a körülmény indokolja ezt, hogy legnagyobbrészt megrendelésre készültek és nem mutatják ugyanazt az ihletett eredetiséget, mint például zenekari művei. Ő maga nem is volt kiemelkedő zongorajátékos, ilyen módon nem érezte elsődleges indíttatását e hangszeren való megnyilatkozásának. Az évszakok, op. 37/b 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Az évszakok című sorozat nem próbál Vivaldi hegedűverseny-ciklusának vagy Haydn oratóriumának folytatója lenni: példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található. Január: A kandallónál (Moderato simplice ma espressivo). Könnyed hangú idill meglehetősen hosszúra nyúlt közjátékkal, amely a rögtönzés ötletszerűségéhez képest m...

Ludwig van Beethoven: István király és Athén romjai

Ludwig van Beethoven (1770-1827): István király, op. 117, és Athén romjai op. 113 „István király, vagy Magyarország első jótevője” — címet kapta Kotzebue-nak az ünnepi megnyitó jelenete, amelyet 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti színházban előadtak. A darabhoz — akárcsak az Athén romjai c. Kotzebue-játékhoz — Beethoven írt zenét, nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt. A munkát 1811 őszén végezte el Teplitz-fürdőn, ahol több alkalommal is üdült. A kísérőzenéből ma főként a javarészt verbunkos-témákra épült nyitányt ismerik. Ezt lassú bevezetés indítja, majd lendületes iramú főrész következik, amelyben felismerhetjük a IX. szimfónia öröm-témájának korai változatát. A bevezető lassú zene a nyitány középső szakaszában és a befejezés során újból felhangzik. Kotzebue két ünnepi játékot írt a pesti színház felavatására: „István király, vagy Magyarország első jótevője” címmel előjátékot, és Athén romjai címmel utójátékot. Mind...