Az estampie a 13-14. század világi
(elsősorban hangszeres) zenéjének a sequentiához és laihoz hasonló folytonos
ismétlésen alapuló formája. Az estampie több punctumból (a sequentia azonos
dallamra énekelt sorpárjainak megfelelő szakaszokból), és minden punctum két
részből áll. A részek kezdete azonos, a vége nyitott, illetve zárt. A punctumok
sora után új záródallam következhet, amely zenei refrén vagy rím szerepét
töltheti be.
J. de Grocheo 1300 körül megkülönbözteti az estampie-t a rövidebb
ductiától és a notától. Fennmaradt: 18 egyszólamú estampie a párizsi Bibl. Nat.
fr. 844 jelzetű kézirat 1400-as évek elejéről származó függelékében, 3
kétszólamú écossaise a londoni
Brit. Mus. Harleian 978 jelzetű
13. századi kéziratában, 8 egyszólamú écossaise, köztük a Lamento di Tristano a Lo olasz trecento kéziratban,
valamint 19 estampie feliratú szöveg, dallam nélkül, az oxfordi Bodleian
Library Douce 308 jelzetű, korai
14. századi kéziratában.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon