A darab közkeletű magyar fordítása
nem helytálló: a "Gyermeksarok" címmel Debussy az angol lapok
rendszeresen közölt gyermek-rovatára utalt, az egyes darabok címeivel pedig a
korabeli francia sznobok - és a maga - anglomániáját figurázta ki.
Ezenkívül még egyebekben is megmutatkozik a zeneszerző ironizáló kedve.
Ezt a sorozatot 1908-ban, egyetlen imádott kisleányának írta a következő ajánló sorokkal: "Drága kis Chouchou-mnak, akitől apja szeretettel kér bocsánatot mindazért, ami itt következik."
Ezt a sorozatot 1908-ban, egyetlen imádott kisleányának írta a következő ajánló sorokkal: "Drága kis Chouchou-mnak, akitől apja szeretettel kér bocsánatot mindazért, ami itt következik."
A játékos címek és humoros tartalom
ellenére sem gyermekdarabok foglalata ez a szvit, amelynek előadása komoly
technikai-zenei felkészültséget igényel. Sőt az is kérdés, megértik-e a
gyermekek e darabok finom, vagy kevésbé finom iróniáját? Értékelik-e az első tétel
utalását Clementi Gradus ad Parnassumának
ujjgyakorlataira (amelyhez hasonlót Saint-Saëns írt az Állatok farsangja című sorozat
"Zongorások" című tételében), vagy a záródarab istenkáromlón ál-naiv
Trisztán-idézetét Golliwogg bábu legújabb divatú (jazz-stílusú) tánca
közepette?
A többi darab is a jazz újonnan felfedezett ritmikájának hatását
mutatja: Az elefánt bölcsődala (II.) természetesen nem oly kecsesen, mint A
baba szerenádja (III.). A Hópelyhek tánca (IV.) a prelűdök kápráztató
effektusaival bűvöl el, A kis pásztor (V.) pedig a ritmika gazdag
differenciálásával kelti a kötetlen hangszeres deklamáció benyomását.
Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz