2017. február 15., szerda

Rapszódia

A rapszódia a 18. század vége óta meghatározott forma nélküli vokális vagy hangszeres kompozíció, melynek az ókori rhapsodosok mintájára elképzelt, epikus, rögtönzésszerű, néha töredékes előadás szolgált alapjául. Chr.Fr.D. Schubart 3 füzetnyi dalt és zongoradarabot adott ki Musikalische Rhapsodien címmel (1786). Rapszódiának nevezte Reichardt Goethe Harzreise im Winter (1777) c. művének énekhangra és zongorára megzenésített töredékét (1792), s ugyanerre a szövegre írt művet Brahms is (op. 53).


Az első, rapszódiának nevezett zongoraművet 1802-ben, Bécsben Gallenberg gróf írta (op. 3). Tomásek, aki az ekloga és a ditirambus mellett a rapszódiát is költői műfajként plántálta át a hangok birodalmába (op. 40, 41, 110), a romantikus karakterdarab kezdeményezője. További zongora-rapszódiákat komponált többek között Seyfried, Burgmüller és Brahms. Liszt Magyar rapszódiáit szándéka szerint egy cigány-eposz töredékeként kell értelmeznünk.


Főleg zenekari feldolgozásban számos nemzeti jellegű zenekari rapszódia mintáivá váltak (Dvorák, Glazunov, Lalo, Enescu, Ravel, Gershwin). Hatásuk még Bartók op. 1-es rapszódiáján is érezhető.



Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon