A glee (= szórakozás) az angol
zenében eredetileg (többnyire) háromszólamú, kíséret nélküli kórusdalok,
melyeket társas összejöveteleken énekeltek. Az elnevezés ebben a jelentésében
szerepel már a 17. században (pl- J. Playford: Select musicall Ayres, and
Dialogues, 1652), a forma és az előadói apparátus megjelölése nélkül.
Mivel a glee-t főként férfiklubokban
énekelték (pl a londoni Glee-Clubban, 1783-1857), a műfajban a férfihangok
jutottak nagyobb szerephez. A durvább cacth reakciójának is tekinthető glee
virágkora az 1750 és 1830 közötti időszak, melynek legjelentősebb glee-szerzője
id. S. Webbe. A glee és a madrigál gyakori párhuzamba állítása nem helytálló,
mivel a glee-re mint önálló 18. századi társasági kóruszenére homofónia és
egyszerű, gyakran világosan periodikus formálás jellemző.
Forrás: Brockhaus Riemann Zenei
lexikon